„Cătălin és Cătălina dugtak egyet a rusztikus tájban, ez igen, eminescui szerelem!”

És már válogatjuk is önöknek a többit. Hisszük ugyanis, hogy a hibákból tanulni lehet. Figyelem, egyes szöveghelyek erősen és balladaian homályosak. 

„Véleményem szerint úgy gondolom, hogy nagyon, nagyon nagyon fontos, hogy sokat, sokat utazzunk, de ehhez sok, sok pénz kell.”

„Ugyanakkor, ezek a bigék vagy repedtsarkúak elmehetnek szép helyekre, mert egy-egy vénember mellett vonaglanak és megvan a sármjuk, ahhoz képest, ahol élnek.”

„Az emberek megbecsülik a kaját, a piát, egy jó csajt az ágyban és esetleg némi potyapénzt, na, az olyan helyek szépek.”

„A román tanárnő történeteket mesél nekünk a csodálatos helyekről, ahol járt. Úgy tűnik, a tanároknak van pénzük, és sírnak, hogy nincs.”

„Nálunk, az országban csak az ostobáknak, rablóknak, köcsögöknek, peszedéseknek van pénzük, ők utazhatnak, a hülyéknek, akik dolgoznak, nincs ilyen szerencséjük.”

„Ion Barbu Ioana című verse egy filozofikus költemény, amely egy tengerparton levő magányos férfi és az Északi-sarkról érkezett gomba drámáját mutatja be. De ők nem lehetnek együtt, mert másképp gondolkodnak, egyikük jobb pozícióban van, a másikuk gazdagabb.”

„A gomba nem szamócát akart, az valami mást akart attól a fiúkától.”

„Eminescu az utolsó romantikus, de vajon volt még egy? Asszem, az egyetlen bolond volt, akinek sikerült egy 100 soros versikét írni.”

„Az Esthajnalcsillag (Luceafărul) egy lélektani realista regény.”

„Azzal zárom ezt az Eminescuról szóló esszét, hogy hangsúlyozom: ez a legkafább vers, amit 2018-ig olvastam, és átmenet életünk egy zaklatott időszakából a csendbe és nyugalomba.”

Ezzel az átmenettel zárjuk mi is sorainkat.