Meghalt a világ legokosabb embere

A világhírű angol elméleti fizikus szerdára virradóra hunyt el, a hírt családja közölte a világgal.

Azért van abban valami, hogy sokan a világ legokosabb emberének tartották. Elméleti fizikus, kozmológus, asztronómus, matematikus, továbbá termékeny tudományos és ismeretterjesztő író volt. Az idő rövid története című ismeretterjesztő könyve például több mint 10 millió példányban kelt el.

Mi volt ennek az embernek a titka? Azon túl, hogy vágott az esze, mint a borotva. Az 1942. január 8-án Oxfordban született Hawking a legendárium szerint kifejezetten rossz tanuló volt. Valahogy mégis kijárta a középiskolát, és bár apja orvosi pályát képzelt el fiának, az ifjú Stephent inkább a matek, a fizika meg a csillagok érdekelték. Tanulmányait az Oxford University College-ben, majd a Cambridge-i egyetemen folytatta. Itt állapították meg az orvosok, hogy a szép reményű ifjú amiotrófiás laterálszklerózisban (ALS) szenved, és pár éve van még hátra. Nos, Hawking erre alaposan és empirikusan rácáfolt. Az orvostudomány őt tekinti a világ legsikeresebb ALS-túlélőjének. Az is volt. És bár a betegség nyilván befolyásolta életét, Hawking végül győzedelmeskedett. A sikerhez egy Jane Wilde nevű hölgy is hozzájárult, akivel Hawking 1965-ben össze is házasodott. Hawking egészségi állapotának folyamatos romlása ellenére a házaspárnak – ahogy a britek mondani szokták, against all odds – három gyermekük is született.

Hogy mivel foglalkozott közben Hawking? Hát, olyan dolgokkal, mint az ősrobbanás, a fekete lyukak, kvantumgravitáció, a világegyetem sűrűségmátrixa, féreglyukak, hogy csak párat említsünk. A halandó ember csak nézi ezeket a szavakat, és fogalma nincs, mit jelentenek. Lényegében így járt az emberiség Hawkinggal is. Nézték, mint hal a szatyorból.

Igen ám, de Hawkingnak volt egy aduja, amellyel tulajdonképpen meghódította a világot. Lehet, hogy Albert Einsteintól nyalta a módszert, lehet, hogy nem. De működött. Hawking igazi popsztárrá nőtte ki magát, hála kiterjedt ismeretterjesztő munkájának. Magyarán: képes volt úgy is elmondani a fent említett érthetetlen dolgokat, hogy a gyerekek is megértsék. Sőt, azonnal elméleti fizikusok akarjanak lenni. Korábban Einstein is pedzette a popsztár státuszt, csak az ő idejében még nem volt internet, és hát, Einstein egészséges volt. Nem sugározta azt az extra energiát, hogy lám, egy törékeny, fokozatosan lebénuló testben (a nyolcvanas évektől kezdve jórészt csak két ujját és szemhéját tudta mozgatni, és beszédszintetizátor segítségével kommunikált) töretlenül izzik az intelligencia napja.

Persze, a popsztár státusznak megvoltak a szokásos mellékhatásai, amelyeket Hawking nem kedvelt, viszont alaposan kihasznált. És ahogy az lenni szokott, ilyenkor néha beszélni kell Isten létéről vagy nemlétéről, a marslakókról (bocsánat, földönkívüliekről), a másvilágról, szóval olyan dolgokról, amelyeket a szigorú tudomány némileg szemráncolva néz. Egyesek szerint ezért történhetett, hogy bár Hawking a világ legnépszerűbb tudósa volt, nem kapott Nobel-díjat. Kapott viszont akkora elismertséget, amelyet talán Albert Einstein kivételével senki modern fizikus.

Béke csillagporaira.