// 2026. október 23., péntek // Köztársaság kikiált., Gyöngyi

// Nagyítás

// Archívum

Mit csinál a film a színházban? Virtuális valóságot!

A Főtér ajánlja

Szerző: szabot
2018. február 12., 18:48

Hány valóságban él az a jómódú család, ahol nincs anya, de van abortusz- és ügynökkérdés? Ahányba hajlandók leszünk belemerülni.

Radikálisan átélhetővé rendezte át a vérfertőző testvérszerelemről szóló, Ilegitim című filmjét Adrian Sitaru a Kolozsvári Állami Magyar Színházban.

Mielőtt még a kedves olvasó felhördülne, hogy már megint milyen erkölcstelen bugyrokba akarja a nézőit beletaszítani ez az elitista és dekadens kultúrintézmény, gyorsan eláruljuk, hogy

Sitaru a színpadi változatból kihagyta a vérfertőző szálat, amelyre a film épült (van más baj elég),

és VR-szemüveggel ülteti a nézőt a családi asztalhoz és a konfliktusok kellős közepébe.

Azt viszont már a néző dönti el, hogy mikor honnan nézi az anya nélkül felnőtt, középosztálybeli család vacsoráit, viszonyait, hétköznapi de nagyon is súlyos morális konfliktusait: a közönség biztonságos távolságából, kívülről követi a helyben előadott darabot, vagy időnként felteszi a virtuális valóságot megjelenítő szemüveget, és kvázi beül a darabba. Vagy végig le sem veszi a VR-szemüveget (amit természetesen a színház biztosít, ezért az előadást egyszerre csak 70 ember tekintheti meg).

Az Illegitim szereplőinek egy része a sajtótájékoztatón: Imre Éva, Buzási András, Bács Miklós, Györgyjakab Enikő (igen, Rudi kutya is feltűnik majd a darabban) | Fotók: Biró István

Amilyen kíváncsiak lettünk a hétfői sajtótájékoztatón arra, hogy fog kinézni a más valóságokkal bővített, Illegitim című előadás, legalább annyira kíváncsiak a színészek és a rendező arra, melyik valóságot, melyik szempontot fogják majd választani a nézők. Mert az isteni szemszög kizárt: a cselekményt nem lehet egyszerre mindegyik szempontból követni. Az egyetlen legitim emberi erőfeszítés, amit megtehetünk, ha többször is elmegyünk megnézni a Illegitimet.

A vérfertőző szál ugyan eltűnt, de felerősödött az abortusz kérdése a darabban. A családfő ugyanis nőgyógyászként futott be szép karriert, így lett családi ház, orvosi, fizika- és filozófiaegyetem a gyerekeknek, vagyon és középosztálybeli státusz. A kommunista rendszerben viszont, amikor ez a karrier elindult, jelenteni kellett még a legitim abortuszokat is, ráadásul a darabban feltűnik még egy szereplő a tisztázatlan múltból, a ház állítólagos egykori tulajdonosa, aki most visszaigényli az épületet.

Hogy boldogul mindezzel az apa, az ambíciózus báty, a depresszív nővér és a legfiatalabb gyerekek, az egyetemista ikrek, akik már anya nélkül nőnek fel, és az eredeti filmben egymásba szeretnek? A dolgot nemcsak a család körül gravitáló házas- és élettársak és a múlt árnyai bonyolítják, hanem az is, hogy a kolozsvári előadásban két szereplőt is dupla szereposztásban játszanak, és nem biztos, hogy Hildát vagy Máriát ugyanaz a színésznő játssza a színpadon, mint akit a VR-szemüvegben látunk majd.

Legitim családi veszekedés a vacsoraasztal és a virtuális díszlet között

A nézőnek vélhetően azért nem lesz olyan nehéz dolga, mint a színészeknek. Szinte mindegyikük azt emelte ki a sajtótájékoztatón, mennyire fegyelmezetten és pontosan kellett játszaniuk egyrészt a forgatáson, amelynek felvételét követhetjük majd a VR-szemüvegekben, másrészt majd az egyes előadásokon, ahol tökéletes szinkronban kell lenniük az előre leforgatott felvételekkel, hogy a néző ne azt érezze, hogy csuklik a mátrix, amikor „valóságot” vált.

A virtuális valóság megteremtése érdekében a darabot többször is felvették egységes, zöld háttér előtt (erre kerül majd a virtuális díszlet) úgy is, hogy közben mondták a szöveget, úgy is, hogy csak tátogtak, úgy is, hogy közben hallották a már rögzített hangot, úgy is, hogy nem, és mindennek ugyanúgy, ugyanolyan tempóban kellett történnie, részletezte a sajtónak az apát játszó Bács Miklós. Eddig úgy vélte, hogy azt az egységet, amit a színész jelent a színpadon, a színházban nem lehet megbontani, de most megtapasztalta, hogy szét lehet szedni a színészt külön arcra, hangra, mozgásra, a gesztusokra, és az egész mégis össze tud állni szereplővé és előadássá.

Tompa Miklós színházigazgató, Adrian Sitaru rendező és a virtuális valóságba repítő szemüveg

Adrian Sitaru Bukarestben végzett rendezői szakon, és rögtön az első rendezése, a Valuri című, 2007-es rövidfilmje Locarnóban Aranypárduc-díjat nyert, és beválogatták a Sundance Filmfesztiválra. Azóta 25 filmet forgatott, köztük a nagyon sikeres Kalitkát vagy a Din dragoste cu cele mai bune intenții (Legjobb szándék) címűt, illetve az Ilegitimet. Ötödik nagyjátékfilmjét, a tavaly a torontói filmfesztiválon bemutatott Fixeurt nevezte 2018-ban Románia az Oscar-díjra.

Az illúziókeltés és az önbecsapás eszközével mindannyian élünk a mindennapokban, ezek a túlélést könnyítő eszközök, adott némi mankót az előadáshoz Adrian Sitaru rendező, aki egyébként nem akart túl sok részletet elárulni se a cselekményből, se a technikai megvalósításról.

Hogy az Illegitim mennyire radikálisan szembesít az önbecsapással és más illúziókkal, kiderül a február 17-i bemutatón. Arra már nincs ugyan jegy, de az április végéig műsorra tűzött hat másik előadásra a jegymester.ro honlapon, illetve a színház jegypénztárában lehet belépőt váltani.

Az előadás időtartama másfél óra szünet nélkül.

Szereplők: Bács Miklós, Sinkó Ferenc, Pethő Anikó, Buzási András, Jerovszky Tímea / Imre Éva, Kali Andrea / Tordai Tekla, Györgyjakab Enikő, Marosán Csaba

Díszlet- és jelmeztervező: Carmencita Brojboiu

Operatőr: Adrian Silișteanu

Vizuális effektek: Visual Apes

VR support: OroBlade

Dramaturg: Csép Zoltán

Rendezőasszisztens: Molnár Levente.

Különvélemény

Kétszáz liter pálinka, egy marihuánás cigi és az állam határai

Fall Sándor

Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?

Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!

Varga László Edgár

Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.

Nagyítás

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

Sólyom István

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

Szántai János

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

// ez is érdekelheti

Klaus Iohannishoz képest Nicușor Dan és élettársa valósággal ül a közpénzen

Főtér

Különvélemény