Patapievici: a politikai korrektség a sztálinizmushoz hasonló lidércnyomás

„Az ördög legnagyobb sikere, hogy meggyőzze az embereket arról, hogy ő maga nem létezik – ezt a teológiai bölcsességet tökéletesen illusztrálva járnak el a politikailag korrektek is. Ha felveted a kérdést, ártatlan szemekkel – mivel ők, ugyebár, nagyon nyílt elméjűek – azt mondják majd: de hiszen ez nem igaz! És ha érvekel hozol, azt mondják majd, hogy neeem, ez tendenciózus félreértelmezés. És elmagyarázzák, hogyan állnak a dolgok »valójában«.”

„Ezzel a hovatartozással egy sorsközösséggel is azonosulsz. Ha pedig elszakadsz tőle, akkor megbélyegeznek: rasszista vagy, iszlamofób vagy, haladásellenes vagy és így tovább.”

„A muszlim, iszlám terrorizmus egy Korán-értelmezésre és a hagyományokra támaszkodik, ez az értelmezés pedig sajnos egyáltalán nem periférikus, mivel a muszlim többség nem utasítja el, a radikálisok pedig mindig menedéket találnak ezekben a közösségekben, amelyeket a politikai korrektség jegyében, ugye, gondosan meg kell különböztetni a szélsőségesektől. Csakhogy abban a pillanatban, ahogy erről elkezdesz beszélni, máris jön a megbélyegzés, iszlamofób vagy, rasszista vagy. (…) És amikor a rasszista bélyeget arra használják, hogy elhallgattassanak azzal a fajta finom cenzúrával, amely az egyetemeken, a médiában, a politikában vert gyökeret és amely a politikai korrektség tabui függvényében jelöli ki, hogy miről lehet és miről nem lehet beszélni – nos, akkor mutatkozik meg a politikai korrektség potenciálisan pusztító ereje a szólásszabadság tekintetében és a nyugati szabad civilizáció felépítése tekintetében. Látjuk a problémákat, robbanékonyak, de meg van kötve a kezünk és a lábunk”.