Miután a Transindex nem volt hajlandó közölni a Kelemen Hunornak írt válaszlevelét, Ágoston Hugó az Átlátszó Erdély portálon fordult ismét az RMDSZ szövetségi elnökéhez. Mint írja, az elnöktől eltérően úgy gondolja, hogy a levelezés nagyon is közérdekű problémákat érint.

„Ugyanis bármilyen furcsának tűnhet, nem legfőképpen a személyes mozzanat késztetett »igazam keresésére«, vagyis arra, hogy megtudjam, milyen alapon válik meg egy közpénzen működő alapítvány-kiadó egyes munkatársaitól. És minden tiszteletem mellett továbbra sem fogadom el, hogy kizárólag a korom miatt történt, mert véleményem szerint az olyan döntés diszkriminációval ér fel!” – szögezi le.

Úgy véli, a „fiatalítás” érve hamis, és külön felhívja Kelemen figyelmét arra, hogy „engem a történtek után épp az a másik érdekeltségű lakáj-média és hívei/véleményterroristái fikáznak, bérenceznek, azok kajánkodnak legjobban, akik közös ellendrukkereink”.

A levél legérdekesebb része kétségkívül az, ahol Ágoston Hugó a cenzúra és a sajtószabadság ügyében cáfolja Kelemen Hunor állításait:

„Azt, hogy úgy gondolja, hogy az én eltávolításom nem volt politikai indítékú, és nem korlátozza a sajtószabadságot, ha Ön mondja, elhiszem. De a cenzúrázásnak, ami a lapnál történt, annak némi köze csak lehetett a politikához.

Hirdetés

És ha Ön nem is tudott erről, a főszerkesztő és a rovatvezető pedig biztosan nem cenzúrázott, abból az következik, hogy mindannyiszor kizárólag a kiadó igazgatójának önhatalmú döntése volt. Jól mondom? Azt írja: »A Szövetség elnökeként sohasem foglalkoztam az általunk támogatott, vagy kiadott és működtetett lapok, rádió vagy televízió tartalmi és személyzeti ügyeivel.«

Lehet, ezt Ön tudhatja jobban. De valóban nem emlékszik olyan esetre sem, hogy a rovatunkban egy cikk csak azután jelenhetett meg, miután a közlését Ön személyesen engedélyezte? Nem szerettem volna én ilyenekről beszélni, de Ön most olyan helyzetbe hozott, hogy kénytelen vagyok vele, és miután már nem dolgozom ott, ahol ezt belső szabályokkal meg lehetne nekem tiltani, miért ne mondhatnám el ezt is?”

A levél teljes terjedelmében elolvasható az alábbi linken.