Románia a globális átrendeződés igazi forgatagában kezdi a 2017-es évet, egy revizionista és revansra vágyó, szuperhatalmi ambíciókkal és neo-imperialista vágyakkal rendelkező Oroszországgal, valamint egy átszerveződő és befele, illetve új, pragmatikus és sokkal merkantilistább horizontok felé forduló, transzatlanti kapcsolatait újrafogalmazó és átszervező Amerikával.

És az egymást követő és átfedő válságok hatására egyre megosztottabb és betegebb, euroszkeptikus, idegengyűlölő, populista, anarchista és nacionalista áramlatok által fenyegetett és jelentős vezérhiánnyal küszködő Európai Unióval.

Ebbe a valóságba, amelyet az elhúzódó válság, az elkezdődött konfliktus és a politikai impotencia nyílt – hagyományos vagy hibrid – háborúba való exportálására irányuló aktív igény jellemez, Románia megosztott társadalommal, a politikai kivételesség és individualizmus fokozott ambíciójával, egy vitatható és megállapodásban nem rögzített társbérlet küszöbön álló nyílt politikai konfliktusával, valamint a társadalom, gazdaság, erkölcs, értékrendszer megoldatlan, de elleplezett törésvonalaival és válságaival, továbbá a társadalom aktív részének elégedetlenségével érkezik, mely a jobboldali kínálatok alkalmatlansága miatt távol maradt az urnáktól.

Egy baloldali-jobboldali, ugyanakkor tekintélyelvű és a választási győzelem után domináns vezető

által irányított párt jelentős választási eredménye lehetőséget teremt egy koherens, a nagy témák és azonnali elvárások gyors teljesítését lehetővé tévő cselekvésre, de ugyanakkor a beteljesületlen reményekkel és egy ellensúlyozásra képes szilárd ellenzék hiányával is fenyeget az államfő, a Parlament és a kormány, az igazságszolgáltatás és az állam tartós intézményi-közigazgatási struktúrája közötti döntőbíró nélkül zajló hatalmi rivalizálás közepette.

Az alábbiakban bemutatjuk, milyen kockázatok és fenyegetések, milyen lehetőségek léteznek, Románia útját és számos javaslatot is, melyeknek a jelenlegi forgatagban közép- és hosszú távon relevanciájuk van. Ezek a javaslatok az utóbbi két év trendjeinek és fejleményeinek, a XXI. század konfliktusai és tendenciája formájának és természetének, a nemzetközi életben az utóbbi 3 évben kialakult szokásoknak és visszaéléseknek és a hagyományos kötelezettségeknek a jelenlegi állami és nem-állami szereplők hálózatban vagy diszkrét befolyási csoportokban történő tiszteletben tartásának elemzésén alapulnak.

A nemzetközi geopolitikai helyzet

A jelenlegi nemzetközi helyzetet egyre több turbulencia, bizonytalanság és az érdekek frakciószerű megközelítései terhelik, még a nyugati társadalmakon belül is. Az új technológiák és főleg a közösségi média hatása, de a hagyományos pártok kínálata is odavezetett, hogy a politikai programok elvesztették vonzerejüket, a lakosság képzett osztályai – fiatalok, egyetemi hallgatók, korporatisták, multinacionális vállalatok alkalmazottai, értelmiségiek – elutasították a politikai szerepvállalást és a legkevésbé képzett rétegek jelentek meg a választásokon, akik általában az információk hiányában vagy a tájékozatlanság miatt öncenzúrát gyakoroltak a voksolást illetően.

A – végtelen mennyiségű, ingyenes, valós időben érkező – információ demokratizálódása miatt ez az öncenzúra megszűnt. Ennek eredményeként csökkent a szavazó átlagos tapasztalata, kifinomultsága és médiaismerete és olyan választói réteg alakult ki, mely kevésbé képzett és könnyebben áldozatául esik a populista üzeneteknek és a propagandának, illetve az információs háború egész felépítményének.

25 éve omlott össze a Szovjetunió és negyed évszázada tart a nyugalom. Putyin orosz neo-imperializmusának forgataga és konfliktusa következik

2016 vége a Szovjetunió összeomlása 25. évfordulójának az örömét is magával hozta, és valószínűleg a berlini fal utáni időszak volt a legjobb, amit ezek a nemzedékek átéltek. A szabadság, a demokrácia, a remény, a biztonságnak és a jólétnek az európai kontinens keleti részére, többek között a volt szovjet térségre és Oroszországra a NATO és az EU tevékenységével és átalakító erejével történt kiterjesztésének időszaka volt.

A Szovjetunió 1991. december 31-én megszűnt létezni. Az alapítók – Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország – döntésével a Szovjetunió felszámolta magát. A volt Szovjetunió szövetségi államai függetlenné váltak és aláírták a Független Államok Közösségét (FÁK) létrehozó okiratot. Az Orosz Föderáció más entitásai – köztársaságok, autonóm területek, etnikai alkotóelemek – is független állammá szerettek volna válni, ugyanazon elv alapján, mint a szövetségi államok, mert sohasem akartak az Orosz Föderáció részei lenni, hanem megszállták őket. Ezek közül a két függetlenségi háborút lefolytató Csecsenföld, az új szövetség szerződését az Alkotmánybíróságon megtámadó Tatárföld és Borisz Jelcin szülőhazája, Urál Köztársaság a legismertebbek.

Negyed évszázadnyi nyugalomban és fejlődésben volt részünk. Francis Fukuyama a történelem végéről, az egyedül talpon maradó liberális demokratikus rendszerről és a kommunizmus vs demokratikus társadalom közötti összecsapás méretét megközelítő ideológiai ütközések nélküli fejlődésről írt a 90-es években. Csakhogy a Nyugat tagadásban élt és csak az utolsó pillanatban, a Putyin-doktrína és Oroszországnak a liberális demokrácia rendszeréből – szuverén demokrácia, a hatalom vertikuma révén – történt kiszakadása, majd Oroszországnak az Európai Hagyományos Erők Szerződéséből történ 2007-es kilépése után ébredt rá, hiszen még az orosz–grúz háborút is egyedi esetnek tartották, melyet az váltott ki, hogy Szaakasvili túlságosan felpiszkálta a Nagy Medvét, így aztán a dolgok csak a Krím elcsatolása után nyertek igazán bizonyítást, a kelet-ukrajnai orosz katonai agressziót követően pedig már nem voltak kétségek: Putyin Oroszországa új birodalmat épít.

Különben maga Vlagyimir Putyin állt elő azzal az állítással, hogy

a Szovjetunió összeomlása Oroszország történelmének legnagyobb tragédiája volt.

Aztán némileg finomított a múltat eszményítő állításán – bár időközben a Szovjetunió himnusza lett az Orosz Föderáció himnusza, Sztálint rehabilitálták, miközben felségsértésnek minősítették, hogy a mára független állammá vált volt szövetségi köztársaságok eltávolították korábbi helyeikről a szovjet kommunizmus korifeusainak szobrait. Putyin kijelentette, hogy aki nem sajnálja a Szovjetunió összeomlását, annak nincs szíve, aki pedig nem akarja a helyreállítását, annak nincs esze. A boszorkánykonyháiban pedig javában ezen dolgoznak.

A jelenkornak az a nagy gondja, hogy Putyin Oroszországa már nemcsak a kommunizmust támogatja Európában és a világban mindenfelé, de még csak nem is csak a szélsőbalt. Moszkva most komoly pénzeket fektet olyan politikai projektekbe, melyek a szélsőséges, anarchista, kommunista, trockista, utópisztikus baloldaltól a nacionalista, sőt nemzetibolsevik szélsőjobbig, a populista, idegengyűlölő, iszlámfóbiás, antiszemita, rendszerellenes, Európa-ellenes pártokig terjednek. Ez a széles paletta megsokszorozza egy ezekkel a megközelítésekkel ellentétes ideológiai álláspont célpontjait és felerősíti az Európa és az euro-atlanti kapcsolat megosztására irányuló információs háború lehetőségeit.

Tehát Putyin Oroszországa újra neo-imperialista,

amihez kiegészítésképpen felhasználja a posztszovjet államokban élő oroszok, oroszajkúak, honfitársak védelmének elméletét is. Bár legalább 4-5 alternatív és egymással ellentétes ideológiát használ fel, a neo-imperialista törekvések – a saját érdekei által korlátozott szuverenitás kikényszerítése, érdekszférák kialakítása és ellenségnek kijelölt AEÁ, NATO és EU blokkolása – Oroszország alapgondolatának koherenciáját valósítják meg: fellépés a Nyugat ellen, bárhol is lenne az jelen. Ehhez pedig különféle eszközöket használ fel.

Komorak a kilátások a következő időszakban. 2016 tele volt megtervezett konfliktusokkal, azok hagyományos és hibrid, informatikai és kibernetikai változatában, a nyugati társadalmak kebelében végrehajtott támadásokkal. 2017 még nehezebbnek ígérkezik, e nyílt konfrontációk felerősítésével. A jelenlegi nemzedék létezése legszebb és legnyugodtabb időszakát élte meg. Most turbulenciák és modern konfliktusok következnek, a XXI. század eszközeivel, de hagyományos háborúval is, és mindezekre Putyin Oroszországának neo-imperialista, szuperhatalmi ambíciói miatt kerül majd sor.

Biztonsági kockázatok és fenyegetések

A földrajzi és értékterünket közép- és hosszú távon most és a jövőben fenyegető fő biztonsági kockázatok és fenyegetések:

* Közvetlen katonai fenyegetés és a nemzetközi közjog alapjának megkérdőjelezése, revizionizmus és revansista kirohanások, a kivételesség képzete és egyéni megoldások és törekvések fegyveres erővel történő kikényszerítésének tendenciája.

* A hibrid eszköztár – különleges erők, hírszerzés, információs háború, lawfare –, a törvény, vagy a törvényeken belüli rések agresszivitással és tolakodással történő kihasználása a nemzetközi élet más szereplőivel szembeni előnyszerzésre.

* A döntést hajlamosak lesznek átengedni a nagyhatalmak vagy az államok szuverén egyenlőségének alapján működő nemzetközi szervekét meghaladó relevanciájú ad-hoc létrejött hatalmak eszközeinek.

* Megkísérelnek majd visszatérni a befolyási szférákhoz és a valamely nagy szereplő érdekei által a közvetlen szomszédságával szemben gyakorolt korlátozott szuverenitáshoz.

* Igyekeznek majd megbontani és széttöredezni a Nyugat elismert intézményeinek – EU, NATO – koherenciáját.

* Megkísérelnek majd egyoldalú jogokat létrehozni a nemzeti vagy etnikai hovatartozás alapján, bizonyos más államok polgárait meghatározó történelmi megfontolásaira alapozva.

* Külső, de főleg belső terrorista fenyegetés, váron belüli ellenség, európai polgárokból létrehozott radikalizálódott csoportok azokon túlmenően, akik már most is tagjai a terrorista konfliktusokban résztvevő csoportoknak, vagy a menekülthullámokkal érkezett harcosokból.

* Megkísérlik majd szembefordítani az Atlanti-óceán két partját. Megkísérelnek majd dél–észak és kelet–nyugat megosztottságot létrehozni Európában.

* Erősödnek az euroszkeptikus, populista, idegengyűlölő, iszlamofób és antiszemita, az európai jogok és az európai demokrácia alapvető elveivel és értékeivel ellentétes mozgalmak.

A nemzetközi kontextus hatása Romániára

Ezen fenyegetések és kockázatok nagy része hazánk stratégiai, katonai, biztonsági és külpolitikai komponensére is kihatással lesz. Ezen kívül a szíriai-iraki konfliktusos helyzet, a DAESH/Iszlám Állam elleni harc, a szunnita–síita szektariánus háború, a menekülthullámokat létrehozó etnikai, vallási és szektariánus tisztogatások, de főleg a terepen érintett különféle szereplők antagonisztikus formátumokba rendeződése összetett helyzeteket hoz létre és felerősíti a szóban forgó instabilitást és fenyegetéseket.

Következésképpen bármely kormányzat katonai szervének, külpolitikai és biztonsági eszköztárának, stratégiai komponenseinek koherensekké kell válniuk és a kockázatok minimalizálása, a lehetőségek kihasználása, valamint a keretek és a mozgástér tágítása irányába kell tevékenykedniük, az egész integrált rendszernek pedig alkalmazkodnia kell az összetett konfrontációs kontextushoz és főleg a különféle állami szereplők összetett kapcsolataihoz, melyek egyidejűleg kombinálják az együttműködést, a versenyt és a konfrontációt, esetleg egyazon érdektéren belül, változatos és alternatív eszköztárt használva fel ehhez.

Románia közép- és hosszútávú stratégiai megoldásai

Hazánk lehetőségeinek koherens, hosszú távra szóló megközelítésének megoldása a következő komponenseket foglalja magába:

* Előnyt kell élveznie Románia nemzeti érdekének, ami alatt azt kell érteni, hogy a román államot Románia alkotmánya koordinátái között kell megtartani a román állam, állampolgár és társadalom szintjén.

* Szolidáris és lojális módon kell hozzáállni a nemzetközi kapcsolatok, a biztonság és a védelem témáihoz az amerikai stratégiai partnerrel, az euro-atlanti szövetségesekkel, az EU-n belüli partnerekkel és Románia stratégiai partnereivel.

* Elsőbbséget kell adni Románia biztonságának az AEÁ-val meglévő stratégiai partnerség, a NATO-tagság és a Szövetségen belüli kiemelkedő szerep hármasa, továbbá az az EU-hoz való tartozás szintjén, valamint az Unió elsődleges kohéziós körébe való mélyreható integrálódásnak. Romániát meg kell tartani az európai értékek és az EU alapítóatyái alapelveinek nyomvonalában, melyek az utóbbi 70 évben szavatolták a kontinens biztonságát és jólétét és kizárták az EU tagállamai közötti háborúkat. Ezen kívül szerepet kell vállalni az európai terv újbóli megerősítésében.

* Szaporítani kell Moldova Köztársaság európai útját, a szomszédos államokban élő nemzeti kisebbségeket és az ezen kisebbségekhez tartozó polgárok jogait, a kérdéses államok EU- és NATO-csatlakozását támogató eszközöket.

* Ki kell bővíteni és koherens módon meg kell erősíteni Románia stratégiai partnerségeinek eszköztárát. A meglevőket pedig racionalizálni és elmélyíteni kell.

* Ki kell bővíteni hazánk kétoldalú kapcsolatait a stratégiailag fontos területeken lévő partnerekkel – a tágan értelmezett fekete-tengeri térség, Nyugat-Balkán és a Közel-Kelet, Észak-Afrika, melyek destabilizálhatják Európa biztonsági és jóléti helyzetét.

* Bővíteni kell a közös értékeken és elveken alapuló biztonsági és jóléti övezeteket.

Azonnali lehetőségek és javaslatok

Belpolitikai téren az alábbiak válnak relevánssá:

* az intézmények és a nemzeti döntéshozatali szerv kohéziója a kül-, biztonsági és védelmi politikában.

* a válságos helyzetekkel kapcsolatos döntéshozatali, reakció- és vezetési képességek létrehozása.

* a döntéshozatali képesség fokozása az egyszerre bekövetkező, egymásra ható és alattomos válságok, a hibrid eszközök által generált válságok esetén.

* a nemzetközi kapcsolatokkal, kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos belső források pazarlásának elkerülése. Az összes rendelkezésre álló forrás integrálása a nemzeti rendszerbe.