Vitatkozzunk, ne gyűlölködjünk melegkérdésben!

Mindig is szerettem Tusványost, és hiszem azt – egészen közelről ismerve a működését –, hogy 27 év alatt nagyon sok fontos politikai vagy nem politikai döntés született a szabadegyetemnek köszönhetően. Sok szép emléket őriz a völgy, van kisugárzása, nem hiába járunk ide annyi éve. Vitathatatlan, hogy azért válhatott a Kárpát-medence megkerülhetetlen szellemi műhelyévé, mert egy asztalhoz ültetett és közös gondolkodásra késztetett döntéshozókat, civileket, politikusokat.

Mindenki megmondhatja a magáét, és mondja is. 

Idén is több olyan előadáson voltam, melyek keretében rengeteg hasznos és értékes dolog hangzott el, legyen szó erdőirtásról, kisebbségi jogokról, szórványról vagy kőkemény politikáról. Ezekre talán kevesebb sajtófigyelem irányul, aki nincs jelen, ahhoz nem is igazán jutnak el az itt elhangzó fontos megállapítások például arról, hogyan védhetjük meg az erdőket vagy a megszűnés szélén álló szórványiskolákat. És igen, kétségkívül vannak olyan előadások is, melyek megállapításai kiverik a biztosítékot, provokálóak, sőt kínosak. Ebből születnek azok a sajtóbeszámolók, melyek eljutnak a szélesebb nyilvánosság elé is. Lassan nincs olyan év, hogy legalább egy ilyen eset ne legyen.

Azon még csak nevettem, amikor valamelyik Tusványoson egy politikus nyilvános előadás keretében azt mondta: „Az asszony nem ember, a sör nem ital és a medve nem játék.” Meg is lepődtem, miért kell egy csipkelődő viccből akkora ügyet csinálni. Aztán

valahogy idén túl sok ilyen „vicc” hangzott el:

nőkről, melegekről, menekültekről. Túl sok felsőbbrendűségi érzetből született gondolat volt konzervatív szemléletbe csomagolva.

Őszintén sajnálom, hogy ezeket az előadásokat nem hallottam, így csak a sajtóbeszámolókból és mások elmondása alapján derült ki számomra, milyen sok vitatható kijelentés hangzott el. Egyesek szerint a sajtó nagyította fel a melegeket gyógyítható betegeknek nevező lelkipásztor előadásán elhangzottakat. Mások azt mondják, megengedhetetlen, elfogadhatatlan, felháborító stb., amit Paizs József segesvári lelkipásztor a Keskeny út sátor meghívottjaként elmondott. Ez utóbbiakhoz csatlakozom én is. 

Az érthető, hogy egy ekkora – több száz előadást, panelbeszélgetést tartalmazó – fesztivál esetében lehetetlen felügyelni minden előadó mondanivalóját. De hát az ég szerelmére! Az olyan kényes kérdésekben, mint a szexuális irányultság, miért nem lehet körültekintőbben, az érzékeny témára való odafigyeléssel fogalmazni?

Mert hogy ez egy érzékeny téma, tudniillik minden kétséget kizáróan léteznek és társadalmunk egyenértékű tagjai azok is, akik saját nemükhöz vonzódnak. Nem a hagyományos családok, illetve a konzervatív szemlélet ellenében kell értelmezni ezt a kérdést. Az, hogy ki mit gondol erről, nagyon is fontos.

Beszéljünk róla az érintettek bevonásával, de nem egyoldalúan,

felsőbbrendűségi pozícióból kiindulva. Hiszen hogyan várhatjuk el azt, hogy kisebbségi kérdésekben megértsenek bennünket, ha egy szikrányi tolerancia nincs bennünk egy másik kisebbséggel szemben.

A témát annyi felől meg lehetett volna fogni: vannak ugyanis szakértők, továbbá az unitárius egyház egyik vezetője éppen pár hónappal ezelőtt adott ki egyéni nyilatkozatot a melegek védelmében, mely különös aktualitást kölcsönöz a kérdésnek, meg lehetett volna kérdezni a római katolikus és a református egyház képviselőit, hogy miért karolták fel az ortodox egyház aláírásgyűjtési kezdeményezését az alkotmánymódosításhoz. Nem utolsó sorban, meg lehetett volna hívni az érintetteket is. Ők tudják igazán elmondani, mennyire érzik magukat betegnek. 

Nagyon elszomorító, hogy az ominózus előadás egyoldalú kijelentései által felbuzdult internetes közösségekben milyen primitíven kommentálják a problémát. Ezt nem lehet megszokni, és nem is szabad szó nélkül tűrni. Nagyon károsnak érzem, hogy az elhangzottakat például a magyarországi sajtó úgy értelmezi, mintha Tusványos több tízezres közönsége egyetértene a megfogalmazottakkal, és azt is, hogy egyesek sértő megjegyzésekkel, beszólásokkal adnak hitelt az elhangzottaknak.

Az erdélyi magyar társadalom túl kicsi ahhoz, hogy ennyi gyűlöletet elbírjon. 

Erről a kérdésről még biztosan sokat fogunk vitázni. Ez az írás csak azzal a szándékkal született, hogy ha vitázunk, tegyük azt méltósággal, az erdélyiséggel sokszor összefüggésbe hozott nyitottság és tolerancia szellemében. És főképpen, minden érintett fél megszólaltatásával.