Nebulók ex librisei a Téli Fesztiválon

Hó nincs, a tél sem az igazi, Téli Fesztivál viszont van. Az ünnepi hangulatot a lassacskán karácsonyra készülődő emberek hozzák-viszik magukkal, amerre járnak.

Kedden délután kettőkor ez a feszthangulat a belvárosi Korunk Galériában érte el a kritikus tömeget, ahol az Apáczai Csere János Elméleti Líceum képzőművészeti szakos diákjainak ex libris-kiállítását csodálhatta meg az igen nagy lélekszámban egybegyűlt nagyérdemű.

Vörös Alpár igazgató úr szépen beköszönt, Barazsuly Viktória Adrienn művészettörténész szépen értékelte a kiállított munkákat, a fiatalok szépen zongoráztak, verseltek, énekeltek, Székely Géza, a diákokat irányító képzőművész-tanár szépen összefoglalta, amit az ex librisről és a nebulók munkájáról tudni kell.

Az alkotások pedig, nos, igen bájosak. Főleg, amikor a tematika (pl. csángók, székelyek, Csokonai) nem kötötte gúzsba a fiatal alkotók fantáziáját. Mindentől függetlenül jó nézni azt, ahogy a gyerekek elsajátítják a linóleummetszés művészetének minden csínját-bínját, és egyesek – igazi „kismesterekként” – saját alkotó képzeletük vetületeit vésik bele a linóba, hogy aztán a tükör másik oldalán megjelenjék a csoda.

Így kell ezt csinálni. Nagyszülők, szülők, szeretők, oktatók, emberek: büszkék lehetnek gyermekeikre, no meg az iskolára.

És akkor tessék, egy kis virtuális tárlatmegnyitó-vezető:

Tessék: telt ház van!

Barazsuly Viktória - nem énekel, értékel. És jó lett az értékelése.

Háttérben a művek, előtérben alkotók és rajongók.

Nem is tudtuk, hogy van vers, amelynek maga a megnyitó a tárgya. És van!

Feszkó nincs, figyelem van.

Székely Géza tanár úr szenvedélyesen magyaráz.

Egy nem annyira fiatal, ám annál fiatalosabb érdeklődő.

És egy alkotó, akit a megnyitó után el tudtunk kapni, ugyanis a többi úgy eltűnt, mint a villám.

Fotók: Szántai János