Miért aljas húzás a 10 százalékos béremelés?

A közalkalmazottak fizetésének 10 százalékos emeléséhez szükséges 2,5 milliárd lejt valahonnan elő kell teremteni. Az államnak nincs saját pénze, az emberek adójával gazdálkodik. Nincs olyan, hogy „adjon az állam” – amikor valamit „ad”, akkor azt előbb-utóbb a mi zsebünkből veszi el. A béremeléshez szükséges összeg előteremtése pedig meglehetősen kevés és fájdalmas eszközzel történhet:

- adóemelés(ek) lesz(nek). Akár az is előfordulhat, hogy ismét megemelik az élelmiszerek áfáját, vagy más adók növekednek, esetleg bevezetnek új adónemeket. Mert kell a pénz, mindegy honnan.

- átcsoportosítanak pénzeket más területekről. Például az oktatás, az egészségügy területéről. Vagy a gazdaságfejlesztésre szánt pénzből. Ami például azt jelenti, hogy jövőben sem épül autópálya. Vagy nem finanszíroz az állam olyan kiadásokat, amelyek esetleg nagybefektetőket vonzanának az országba.

- az ország hitelt vesz fel a nemzetközi pénzintézetektől, amit aztán évekig törleszthetünk.

Más lehetőség nem nagyon van. Minden esetben éppen azok látják kárát, akik most talán örülnek annak a 10 százalékos béremelésnek. Nem beszélve arról, hogy ez esetleg béremelési kényszert eredményez a magánszférában is, ami takarékoskodáshoz, egyéb költségek lefaragásához, elbocsátásokhoz, stagnáláshoz vezethet.

Aljas húzás a PSD részéről, hogy a kormányon töltött utolsó órákban bedob egy ilyen bombát. Az összes közalkalmazott fizetésének 10 százalékos emelését kedden javasolta egy képviselő, szerdán pedig a törvényhozás meg is szavazta, különösebb vita nélkül, anélkül, hogy szakértőbb fejek megvizsgálták volna, milyen költségvetési terhet jelent ez, és milyen következményekkel jár ez a húzás.

Jól számolt a PSD, egyik parlamenti párt sem mert szembemenni a potenciális népharaggal azzal, hogy esetleg elutasítja a béremelést, jövőre választások lesznek, ilyenkor kivétel nélkül minden párt vérpopulista, és kell az elhülyített polgár szavazata. Effelől ne legyenek illúzióink.

Szóval a megsértett szociáldemokraták jól átdobták a döglött macskát az alakulóban levő Cioloş-kormány udvarára, s ezzel közvetve a PNL-t és Klaus Johannist is kínos helyzetbe hozták, akikhez közel állónak tekintik Dacian Cioloşt. Nekik kell megoldaniuk a problémát, nekik kell majd az adóemelést, IMF-hitelfelvételt bejelenteniük. És akkor a pártok majd vonogatják a vállukat: „ez van, Cioloşék rendelték el a megszorításokat”.

Jövő évben meg lehet mellet döngetve odaállni a szavazópolgárok elé, hogy tudniillik megemeltük a fizetéseteket, méltóztassatok ránk szavazni. A szavazópolgár pedig nem fog arra emlékezni, hogy az ő saját zsebéből emelte meg a fizetését az összes parlamenti párt, ujjongva, tapsolva.

És ennyi, nincs mit tovább ragozni. Szívás lesz.