Ma van a Marty McFly-nap, emberek!

Kedves olvasók, nagy nap van ma: harminc évvel ezelőtt ezen a napon fog megérkezni a jövőbe Marty McFly.

Az idősíkok keveredése nem véletlen: a Vissza a jövőbe című, Robert Zemeckis rendezte, az elmúlt harminc évben kultuszfilmmé vált sci-fi vígjátékról van szó. A film kapcsán a mai napot hivatalosan Marty McFly-napként tartják számon, a sztori szerint ugyanis a főszereplő, a Michael J. Fox alakította kamasz időutazásai során 1985-ből pontosan 2015 október 21-én érkezik meg a jövőbe a Brown doki által egy DeLorean sportkocsiból átalakított időgépén.

Jómagam 1990-ben, 12-13 évesen láttam először a trilógiát, amelyben Marty 1985-ből előbb 1955-be, majd 2015-be, végül 1885-be utazik, hogy rendbe hozza családja múltját és jövőjét. És azóta is annyiszor vagyok képes megnézni, ahányszor valamelyik csatorna levetíti. A kultusz mindenütt töretlen, világszarte megemlékeznek a nagy napról - Nagyváradon például az egyik kocsma levetíti mindhárom epizódot.

Az időparadoxon kérdését persze meglehetősen nagyvonalúan kezelik, nem a tudományosság a lényeg, hanem a szórakoztatás. Ez viszont olyannyira jól sikerült, hogy egyes poénok, illetve beszólások mára már szállóige számba mennek. Naná, hiszen hemzsegnek a popkulturális utalások és a kikacsintások más filmekre. Amikor 1955-ben a saját – még kamasz – édesanyja az alsónadrágján olvasható felirat alapján azt hiszi, Martyt Calvin Kleinnek hívják, az még ártatlan poén, de amikor álarcot öltve beállít – szintén kamasz – édesapja hálószobájába, hogy a Vulkán bolygóról érkezett Darth Vaderként adjon parancsot neki az érettségi bálon való részvételre, attól szinte teljesen leolvad az ember agya. A totális agyleolvadáshoz már az kell, hogy kiderüljön: Marty ismertette meg Chuck Berryvel a Johnny B Goode című halhatatlan klasszikus alapmotívumait…

Szintén filmtörténeti jelentőségű poén a vadnyugaton játszódó részben az az epizód, amikor – miután Marty jobb híján Clint Eastwoodként mutatkozott be - a párbaj elől menekülve azt vágják a fejéhez, hogy Clint Eastwood a leggyávább cowboy a vadnyugaton.

De ha már Marty McFly-nap van: azért sok minden nem valósult meg abból, amit 30 évvel ezelőtt Robert Zemeckis és a producer Steven Spielberg elképzelt. Nincsenek repülő autók, az üzemanyag szerves hulladék helyett továbbra is benzin és gázolaj, sehol a légdeszka – de még az önbefűzős sportcipőre is várni kell.

Igaz, cserében az Egyesült Államoknak már színes bőrű elnöke van, akiről Brown doki valószínűleg kevesebb meggyőződéssel állítaná, hogy pojáca, mint amikor 1955-ben arról értesült, hogy 1985-ben Ronald Reagan lesz az elnök. Az iszlamista terrorizmus viszont ugyanúgy napirenden van, mint 1985-ben – emlékezetes, hogy Marty és a doki időutazó kalandjai arab terroristák elől menekülve kezdődnek el, és az amerikai-orosz szembenállás is kezd hasonló hőfokot elérni, mint 1985-ben. Úgyhogy a világbéke és a totális jólét még messze van – a saját portánk előtt sepregetve még azt is megjegyezhetjük, hogy ahogy most állunk, ha Marty 30 év múlva, 2045-ben visszatérne, a hírek vélhetően még mindig a 600 ezres erdélyi magyar közösség autonómiaköveteléseiről szólnának. A kérdés csak az, hogy Romániával, Oroszországgal vagy az Iszlám Állammal szemben.

De hagyjuk most a pesszimizmust. Ha valaki egy piros pufimellényes, kissé zavart fiatalemberrel találkozna az utcán, aki valami Dokit keres, menjen oda hozzá, de semmiképpen se nevezze nyuszinak. Ehelyett nyugtassa meg, hogy A cápa 19-et nem forgatták le 2015-re. A Csillagok háborúja viszont még jó eséllyel megérhet ennyi epizódot.