Amikor a hóhért akasztják - A kommunizmus fanyar öröksége

Csütörtök este rossz emlékek közé léphetett az, aki felment a kolozsvári Bánffy-palota emeletére, és bepillantott A romániai kommunizmus fanyar öröksége című kiállításra.

A holland Mirrors of Romania (értsd, Románia tükrei) alapítvány fő célja a romániai és hollandiai társadalom (társadalmak) közötti vizuális művészeti dialógus kialakítása, folytatása, működtetése. Amint Deuten-Makkai Réka, az alapítvány tagja és a kiállítás kurátora (a másik kurátor Susie Hermán) elmondta, 2014 végén nagyszabású rendezvénysorozatot szenteltek a romániai kommunizmus bukásának 25. évfordulója alkalmából, melynek keretében olyan befutott művészek dolgoztak Hollandiában, mint Dan Perjovschi és Matei Bejenaru. A program részeként egy művészeti „lakosságcsere” is helyet kapott, vagyis fiatal romániai és holland alkotók dolgoztak együtt Călin Dan mentori szárnyai alatt. Az eredmény most a Bánffy-palota emeleti termeiben is megtekinthető október 8. és 11. között.

A szokványos és kevésbé szokványos konceptuális alkotások legizgalmasabb olvasata talán ebbe a kérdésbe sűríthető: mekkora különbség lehet egy kommunizmust megélő (pl. Perjovschi), egy kommunizmust nem megélő (Ioana Ciora, Gábor Zsófia, Mihai Nistor, Szabó Csongor), ám a volt kommunista blokk egyik országába beleszülető, illetve egy olyan alkotó kommunizmus-víziója között, aki csak hírből (vagy abból sem – Afra Eisma, Bas Kaufman) ismeri a kommunizmus horrorfedezetét.

És akkor nézzük:

Egy másik vizuális szakember, aki megélte a kommunizmust: Lucian Nastasă-Kovács, a kolozsvári Szépművészeti Múzeum  igazgatója, megnyitó közben. Balra Dan Perjovschi rajza, felvételről.

Deuten-Makkai Réka, a kiállítás kurátora éppen megforgatja a kommunizmus véres kerekét. 

Így oldódik fel a kommunizmus gyászos emléke a sorozatosan újraalkotott fotográfiákon. A felejtés ellen dolgozik ez a tárlat is.

A zöld szűrős szemüvegek kizárják a vörös (értsd, vörös) fényt a térből. Így válik szexivé a világ. Vagy valami hasonló. Voltak munkák, amiket talán kevésbé értettünk, de nem baj. 

A beszélő teljes összhangban mozdul a háttérben látható zászlón levő komcsi szlogennel. Emlékszünk, ugye? Tot înainte, mândri pionieri! (Mindig előre, büszke pionír, hogy a ritmus is megmaradjon.)

A mobil kommunikáció és a szögesdrótból készült ugróiskola nem véletlen találkozása a kiállítótér boncasztalán.

Sár és vér és játék. Nem babra ment.

És a falak. Falon innen, falon túl, a láthatóság és a tűnékenység diszkrét bája. A falak ledőltek, részben legalábbis. Viszont nem szabad őket elfelejteni, mert könnyen újraépíthetők. 

Fotók: Szántai János