Támadásban a román nemzetféltők

„Furcsán keveredett Duşa beszédében a hatalmi gőg, a többségi felsőbbrendűség a kisebbségi aggodalmakkal és frusztráltsággal, egyértelműen kitetszik: ha már asszimilálniuk nem sikerült, legszívesebben kitakarítana bennünket Romániából, Székelyföldről. Az autonómia ellen háborog, de tulajdonképpen kulturális autonómiát követel az itt élő románoknak, azt, amit egyébként az általuk oly nagyon elítélt statútumok is szavatolnának.

Minden bizonnyal nagy egyetértésben fogalmazták meg memorandumukat a Marosfőn összesereglett nemzetféltő románok.  Mitől vált éppen most tarthatatlanná helyzetük? Miért időszerű jajkiáltásuk? Csak találgathatunk, de vélhetően az október 24-re tervezett, Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett újabb akció, Székelyföld őrtüzekkel történő körbevilágítása riasztja őket. Hatalmi eszközökkel megakadályozták a népszavazást, most karhatalommal elejét vennék a tömegmegmozdulásnak, hogy ne láthassa a világ: él itt egy magyar nemzetrész, mely maga döntene sorsáról, maga irányítaná életét, szülőföldjén szeretne megmaradni. Amelyet a román hatalom, a kisebbségbe szorult többségiek ellenségnek tekintenek.

Ugyanazt szolgálja mostani hangzatos memorandumuk, mint a zászlónk, himnuszaink, nyelvünk üldözése: megfélemlítenének, hogy eltántorítsanak céljainktól. Sikerük csak rajtunk múlik, két és fél hét múlva alkalmunk nyílik lármafák százaival megmutatni, ez a kísérletük is értelmetlen és eredménytelen volt."