Szerző: Bíró Béla
2015. szeptember 2. szerda, 15:49
A posztmodern ember – felvilágosult világunk haladó hagyományait követve – senkivel nem ért egyet, aki nem úgy gondolkodik, mint ő. S teszi mindezt szellemi felsőbbrendűségének vitathatatlan tudatában, hiszen ő már azzal is győzedelmeskedett, hogy eleve beismeri a vereségét.

„A nemzeti érzés is (mindkét – kulturális és állampolgári – értelmében) ugyanolyan természetű fogalom, mint a családhoz, a baráti társasághoz, a munkahelyi közösséghez, a településhez, a társadalmi csoporthoz, a kontinenshez vagy az emberiséghez való tartozás. És közben persze más is.

 
Ezt a másságot azonban sokak szemében az növeli betegesen mértéktelenné, hogy a modernitás a kulturális nemzet nevében bő másfél évszázadon át minden más közösségi összetartozás létjogosultságát elkezdte dühödten tagadni. Az úgynevezett állampolgáriak ugyanezt teszik (számos jel szerint ma már csak tennék) minden más közösséggel, főként a kulturális nemzettel. Tünetértékű, hogy a két fogalom esetleges összetartozásáról egy önmagára valamit is adó értelmiséginek eltökélten hallgatnia kell.
 
Lényegében ennek a követelménynek a képtelenségéről szól már Szophoklész Antigoné című tragédiája is. Antigoné – a tágabb értelemben vett családdal (azaz a törzzsel) akkor még valóban szervesen összefonódott »esztelen« szeretet nevében temeti el Polüneikészt. Szophoklész Kreónja az időközben földközi-tengeri nagyhatalommá vált, s ekként fokozatosan »állampolgári nemzetté« alakult városállam, Athén példáját alapul véve az ész nevében ítéli halálra Antigonét. A katasztrófának azonban a nézőt épp ezen a hamis szembeállításon kell felülemelnie. A néző arra jön rá, hogy a családi-törzsi és a városállami összetartozás nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő kategóriák. A kettő konfliktusa fatális tévedés, sem az állam nem maradhat fenn családi értékek nélkül, sem a család az állam védőburka nélkül.
 
S ez a mi mai – globalizálódó – világunkban a törzsi társadalom kulturális funkcióját tovább éltető, de időközben a vérségi összetartozástól elszakadt államon belüli kulturális közösségekre is érvényes. Családok és maradéktalanul legitim kulturális közösségek nélkül az államok sem maradhatnak fenn. A toleráns együttélés alternatívája a káosz. A lavinaszerűen ránk zúduló katasztrófa.”
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/11310
A gyors és határozott döntéshozatal soha nem volt erőssége az államfőnek.
Egy új törvénytervezet olyan területeket adna át az egyházaknak, melyek soha nem álltak egyházi tulajdonban. Az erdészeti szakszervezetek tiltakoznak.
A román miniszterelnök asszony olyat mondott, hogy a Brüsszelben ücsörgő politikusok leestek a székről.
Lehet, hogy nem is akkora pótcselekvés az RMDSZ centenáriumvégi pótcselekvése.
A szerző szerint van abban valami, hogy aki nem megy el szavazni, az ne ugráljon utána az utcán. A megoldás? A kötelező voksolás, persze.
Lezárták a csendőrök elleni eljárást, a bírságokat már korábban érvénytelenítették, az SZNT pedig nem nyújt be fellebbezést.
Megnéztük az idegenforgalmi minisztérium legújabb turistacsalogató videóját, de fogalmunk sincs, mi célból készülhetett.
Hétfőn nem tudott megjelenni a bíróság előtt, mivel baj van a gerincével.
Az Osztrák-Magyar Monarchia egykori fürdővárosát felterjesztenék az Európa legszebb termálfürdőit összesítő UNESCO-listára.
Álfogorvost buktatott le egy anyuka Suceaván. A durva az, hogy egy négyéves gyermek életét veszélyeztette.
Persze csak szőr mentén: hogy jelenlétével a Szacsvay-szobornál miért tolta az RMDSZ kampányszekerét.