Tündérország jobban teljesít

Nem szeretnénk belemenni a szokásos számháborúba, hogy mennyien voltunk a téren az idei KMN utolsó estéjén, a szervezők és a hatóságok becslései bizonyára részben eltérnek majd, de maradjunk annyiban: irdatlanul sokan. Kolozsvár főterén vasárnap este egy gombostűt sem lehetett jóformán leejteni, a zárógála és a rá következő Koncz Zsuzsa-koncert abszolút „teltházas” volt.

A román és a magyar himnusz utáni felszólalók sorát Seszták Miklós, Magyarország nemzeti fejlesztési minisztere nyitja, rögtön irodalmi magaslatokról: Márai Sándort idézi, aki szerint az ország, a nép még nem haza, mert az igazi haza a nyelv. A magyar nyelvet azonban nem nagyon értik mások (vö.: „kár, hogy a magyar nyelvet/ rajtunk kívül nem érti senki,/nem is akarja megtanulni” – Fonográf), ezért nekünk dupla erőfeszítéseket kell tennünk, hogy megértessük magunkat.

Ahol viszont a diplomácia dadog, ott a kultúra mindig folyékonyan beszél, erre jó például a Kolozsvári Magyar Napok. Kolozsvár Erdély kulturális fővárosa, és itt az ideje, hogy – az ifjúsági fővárosi cím után – Európa kulturális fővárosa is legyen 2021-ben, ebben Magyarország támogatja a kincses várost. „Hajrá, fiatalok, hajrá, Erdély, hajrá, magyarok” – zárja szónoklatát.

Gergely Balázs: legyen 2016 Kolozsvár születési éve

Mihai Seplecan Kolozs megyei tanácselnök rövidebbre zárja közvetlen hangvételű beszédét. Megígéri, hogy az önkormányzat a jövőben erőteljesebben segíti majd a magyar napok megszervezését. Az „Isten hozott Kolozs megyében, drága magyarok!” felkiáltást azonban elég nehezen tudtuk értelmezni, minden bizonnyal az idelátogató magyarországi turistákra gondolhatott.

Horváth Anna kolozsvári alpolgármester, aki beszédét két nyelven olvassa fel, a hit, az összefogás és az egység fontosságát hangsúlyozza, mert csak így tudjuk sikerre vinni, amit akarunk.

Koncz Zsuzsa fergeteges nosztalgiapartit rendezett

Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője felidézi azt a heroikus küzdelmet, amit a héten az időjárással vívtunk mindannyian, s aztán a végére győztünk is. Gergely – aki egy elegáns gesztussal nemcsak közvetlen munkatársait, Szabó Lilla programigazgatót és Sánta Levente fesztiváligazgatót, hanem a KMN teljes, 125 tagú szervezőgárdáját a nagyszínpadra hívja – feldobja a labdát a városi és megyei elöljáróknak. Megemlíti, hogy Kolozsvár jövő év augusztus 19-én ünnepli városi rangra emelésének 700. évfordulóját, és ez jó alkalom arra, hogy 2016-ot Kolozsvár 700 néven kiáltsuk ki a kincses város születési évének.

„Ez a dátum világszerte bármely városnak büszkesége lenne. Nincs sok belőlük. De olyan városról nem tudok, amelyik egy ilyen dátumot ne ünnepelne meg méltóképpen. Idén ifjúsági főváros voltunk, 2021-ben, ha minden jól megy, kulturális főváros leszünk, a 2016-os év legyen csak a miénk”, mondja Gergely Balázs, a teret zsúfolásig megtöltő tömeg érezhető helyeslése közepette.

Nem hiányozhatott Bródy János sem

Koncz Zsuzsa és meghívottai – Bródy János, illetve Tolcsvay László, aki 1979-ben (!) lépett fel legutóbb Kolozsváron, a Fonográf együttessel – olyan zenei nosztalgiatúrára invitálják a közönséget, amely még azok szívét is meglágyítja, akik amúgy már kiütést kapnának mondjuk a Ha én rózsa volnéktól.

Jönnek sorban a régi és új(abb) nagy slégerek, a Keresem a szót, A Kárpáthyék lánya, a Valahol egy lány, az Ég és föld között, a Mama, kérlek, Az első villamos, a Jöjj, kedvesem, hogy aztán a Miért hagytuk, hogy így legyen zárja a show-t és vezesse be a kötelező tűzijátékot.

Ismét fénycsóvák keretezték a Szent Mihály templom tornyát

Koncz persze énekel a Tündérország (amely, a művésznő fricskájával, „jobban teljesít”) című új nagylemezéről is, mi pedig kissé szomorkásan hagyjuk el a színteret, mert tudjuk: hétfőtől ismét kezdődnek a kolozsvári magyar másnapok.

Ennyien voltunk

(Szöveg: Papp Attila Zsolt; fotók: Kőmíves István, Bethlendi Tamás/Kolozsvári Magyar Napok)