Beindult a Szamos-parti Untold Parti

Az első Untold Fesztivál első napján jártunk. Nem számítottunk túl sok jóra annak alapján, hogy már kezdés előtt bebizonyosodott: a szervezők nem állnak a helyzet magaslatán. Még meg sem kezdődött az év legnagyobb bulijaként meghirdetett fesztivál, de már elfogytak a karszalagok, ugyanakkor hallottuk, hogy igazi türelempróba bejutni a helyszínre a rekord mennyiségű kerítés, biztonsági kordon és ellenőrzés miatt. 

A sajtó sem festett túl jó képet a születő fesztiválról. Az út- és közterület-lezárások miatti, egyébként teljesen jogos felháborodás mellett olvashattunk arról is, hogy a fesztivál hátterében milyen gazdasági érdekek húzódnak meg. Nos, mindezeket nehéz volt félretenni az Untold-birodalom sétatéri kapujának átlépésekor, mindenesetre megpróbáltuk. És kellemesen (is) csalódtunk. 

Bár azt pletykálták, hogy a kapunyitás botrányos módon zajlott le, ottjártunkkor a fiatalok civilizáltan várták, hogy bejussanak a fesztivál területére. Pedig nem az a korosztály, amelyik kenyérért sorban állva nőtt fel.

Akik bejutottak, azokat egy igényesen kialakított, relaxált beszélgetésekre is alkalmas birodalom fogadta. Mindegyik partner igyekezett figyelmet felkeltő módon jelen lenni az Untoldon. A szerencsésebb esetekben ez párosult némi ízléssel is.

Jó hely ez a Sétatér, függőágyakkal meg főleg. Év közben is ott hagyhatnák, biztos nagyon sok hobó örülne neki.

A fesztivál területén tényleg csak a pénztárca szabhat határt a hasznos időtöltésnek. Portrérajzolók örökítik meg a boldog párokat (és nem csak).

A Loch Ness-i szörny személyes jelenlétével emeli az Untold nívóját. Csak óvatosan azzal a vízibiciklivel.

Medvék. Medvék mindenhol. Meg fotózkodó/szelfibotokat a magasba emelő fiatalok.

Itt éppen a dubsteppes P Money nyomta a showt a River Side színpadon. Nem lehetett róla lekésni. Valószínűleg azért voltak ilyen kevesen, mert közben ment a jól ismert Şuie Paparude a főszínpadon. És igen, vannak akik még nem unják.

Igaz, a Moartea boxelor meg a Pentru inimi igencsak jól szólt az arénában. 

A fesztiválozók száma percről percre sokszorozódott. Osztódással szaporodnak. 

Az Untold nem csak a tucc-tuccos elektromos zene kedvelőinek szól. Akua Naru a The Forrest színpadon énekelt a szerelemről. Szerelmeseknek. 

A neosoul énekesnő költészete meggyőző volt. Valóban elhittük neki, hogy nincs is baj a világgal, csak szeressük egymást, gyerekek.

Akik kívül rekedtek, azok is kiválóan hallhatják a The Forrest színpad fellépőit. Sokan éltek is a lehetőséggel. 

Ez itt már ismét a The River Side színpada, ahol Gramatik, majd pedig Wilkinson koncertjén jártunk. Ebben a műfajban ők valóban nagy nevek. Szét is csapta magát a közönség. Rég láttunk ennyi boldog embert. 

Akár dokumentumfilmet is lehetne forgatni az éjszaka „ragadozóiról”.

Az est egyik leginkább várt fellépője ATB volt. André Tanneberger nem először járt Romániában, illetve Erdélyben, gyakran fellépett a Félszigeten is.

Csak ismételni tudjuk magunkat: jó hely ez a Sétatér. Éjszaka még szebb.

És mielőtt a fáradt fesztiválozó haza indulna, ilyen szép fény- és vízjátékokba feledkezhet bele. Nem tart sokáig a relaxált állapot, tekintettel arra, hogy nemcsak be-, de kijutni is nehéz a fesztivál területéről (érdemes kényelmes cipőt húzni a kalandhoz). Arról nem is beszélve, hogy mind a tömegközlekedés, mind a taxizás esélytelennek bizonyult. Lehet, hogy mégsem a város közepén kellene fesztivált szervezni?

Fotó és szöveg: Mészáros Tímea