A fagyi visszanyal

„A minszki fegyverszünet aláírása, február 12-e óta eltelt fél évben a bulvár hírekben elszórtan egyre gyakrabban lehetett olvasni benzinkutak, boltok stb. elleni fegyveres támadásról, nők ellen fegyveresek által elkövetett erőszakról. A statisztikák – bár vélhetően átestek némi kozmetikázáson – azt mutatják, hogy az utóbbi időben tízszeresére emelkedett a háborús övezeten kívül elkövetett fegyveres bűncselekmények száma. Szaporodott azon híradások aránya is, amelyek arról szóltak, hogy talpig felfegyverzett, terep/katonaruhás férfiak masíroznak félelmet keltve frontról származó terepjárókkal, fegyverekkel a fronttól igencsak távol eső településeken. És ezek a terepjárók, ezek az emberek és fegyverek nyugodtan, senki és semmi által nem akadályozva jöhettek-mehettek az egész országban. A hatalom a könnyebb utat választotta, szemet hunyt, nyilván azért, mert a fegyverszüneti egyezményben tett vállalásai ellenére lélekben még nem zárta le a keleti háborút, s nem kívánta maga ellen fordítani háborús szövetségeseit.

Az is a hatalom tétovázást jelzi, hogy Porosenkonak öt nap kellett ahhoz, hogy kiszálljon a helyszínre. Tegnap végül megérkezett Kárpátaljára. Fejek hulltak, gyakorlatilag az egész közigazgatást lecserélte, a régiek helyébe egyenesen a keménykezű luhanszki kormányzót és a donyecki rendőrfőnököt ültette. Kemény elnöki, belügyminiszteri ígéretek hangzottak el Ungváron és Munkácson a csempészbandák felszámolásáról, a fegyveres csapatok lefegyverzéséről. Semmi önkritika, a csokoládékirály úgy beszélt felháborodottan arról, hogy Ukrajna tele van fegyverekkel, hogy fegyveres bandák mászkálnak szabadon az országban, mintha neki, nekik ebben az égvilágon semmi felelőssége nem lenne.

Márpedig van, mindenekelőtt az, hogy rosszul választott szövetségest, hogy szemet hunyt afölött például, hogy tavaly május elején Odesszában »hazafiak« eleven égették meg a szakszervezetek házába bemenekülő »terroristákat«/szeparatistákat. (Az elkövetők felelősségrevonásáról mindmáig nem hallani). Szemet hunyt afölött, hogy önkéntes zászlóaljak nyíltan náci jelképeket használnak, s nyilván e szellemiséget is követik.

Porosenko jobb sorsra érdemes, ténylegesen nyitott, európai elkötelezettségű politikus. (Legalábbis annak tűnik.) Ha képes lesz túltenni magát »a cél szentesíti az eszközt« téves alapállásán, ha eszébe jut az is, hogy »madarat tolláról…«, s rendet tesz nemcsak ellenségei, ellenfelei, hanem szövetségesei között is, akkor túlélheti. És akár nagy lehet, nevéhez fűződhet Ukrajna pacifikálása és európai útra terelése. Egyelőre a neve mellett csak a háború, a káosz és az országot egyre inkább eluraló korrupció áll, annak ellenére, hogy talán a független Ukrajna eddigi legígéretesebb politikusa."