„És egyáltalán: mitől leszek én jobb román (akar az lenni a franc) vagy hottentotta vagy zulukaffer, ha egy feneketlen zsákba pénzt dobok, miközben a másik végén szedik ki onnan a professzionális tolvajok?

Szóval azt mondja a reklám, fizesd az adót, te szerencsétlen, mert abból tartjuk fenn az iskolákat, az egészségügyet, építjük az utakat, autópályákat stb. Mit mondjak erre? Pár napja az egyik megyei iskolában majdnem a gyermekek fejére esett egy jó pár kilós vakolatdarab (mármint a vakolat tényleg leesett, a gyermekek szerencsére nem voltak ott); röntgent csináltatni kész rémálom: gyere vissza három hét múlva, mondják; az utak ramatyok; az autópályák építése (és be nem fejezése) arra jó, hogy legyen honnan sikkasztani.

Ráadásul múlt héttől az államkasszából (ahová az adónk befolyik) fizetjük a parlamenti képviselők speciális nyugdíját is. Mindenki más nyugdíjként azt kapja vissza, amit a nyugdíjpénztárba befizetett – kivétel a szenátorok és képviselők, akik megkapják a normális juttatásukat, és kapnak egy szép summát az államkasszából, el egészen havi 4 ezer lejig. És miért? A nagy büdös semmiért, mondjuk mi, adófizetők: az életveszélyes iskoláért, a kátyúkért, a korrupcióért – ők pedig azt mondják, fájdalomdíjként azért, hogy életüket értem feláldozzák, és nem folytathatnak más, pénzt hozó tevékenységet mandátumuk alatt.”