A NapocaNews ismét lecsap a Haza ellenségeire.
Aggasztó jelenségekre hívja fel a figyelmet az utóbbi napokban a NapocaNews című kolozsvári román ultrapatrióta portál. Miután leleplezte, hogy a kolozsvári magyar éttermekben Nagy-Magyarország alakú sülteket szolgálnak fel a gyanútlan vendégeknek, a portál keddi cikkében arra figyelmeztet, hogy
A szerző fotóval is bizonyítja, hogy az Eroilor (Deák Ferenc) utca Főtér felőli végén álló Memorandista Emlékmű talapzatán egy olyan koszorú látható, amelyen vidáman lobog a piros-fehér-zöld szalag. Ez pedig a szerző szerint egyértelműen annak a jelképes kinyilvánítása, hogy „Kolozsvár központját a magyarok uralják”.
Meg kell állapítanunk, hogy a cikk szerzője túlságosan lazán veszi
megmentését. A vészharangokat ugyanis nem most, hanem egy hónappal korábban kellett volna megkondítani, amikor a Musai-Muszáj civil kezdeményező csoport elhelyezte a koszorút, amelyen a magyar mellett egy piros-sárga-kék szalag is lengedez, és amely azóta is ott látható a talapzaton.
A hanyag nemzetvédés ugyanis semmit nem ér, a gaz ellenségre azonnal le kell csapni, különben egy szép nap arra ébred Cluj-Napoca, hogy a revizionista-fasiszta sztyeppelakó hun hordák kitűzik a székely zászlót Avram Iancu szobrára. S akkor aztán vájgyékápulnosztru!
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
Eltűnt egy 87 éves férfi, aki vasárnap délelőtt távozott gyergyóalfalvi hétvégi házából, azóta nem tért vissza. A Hargita megyei rendőrség a lakosság segítségét kéri a felkutatásában.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.