A háborúknak is elkél a marketing

Csütörtök délután rendhagyó módon nem a színművészet csábította Nagyvárad kultúrakedvelő közönségét a Szigligeti Színházba, hanem a Háború és a propaganda. Ez volt a címe ugyanis annak a plakát- és képeslap-kiállításnak, melyet A Holnap után elnevezésű fesztivál második programpontjaként hirdettek meg, és mely a száz évvel ezelőtti I. világháború propagandáját igyekezett bemutatni. A tárlat anyaga a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár százezres gyűjteményének töredéke, melyet Katona Anikó művészettörténész állított össze erre az alkalomra. A színház páholyelőcsarnokában helyet kapó kiállítást Boka László irodalomtörténész, egyetemi tanár nyitotta meg, aki bemutatta azt a kontextust, melyben ezek a plakátok születtek.

A képes világ, mely a háborúból dokumentumszerűen ránk maradt nem az eredeti háború lenyomata, hanem sokkalta inkább az otthoni társadalmi viszonyoké, és később már a politikai gépezeté és a propagandáé, mely a háború során teljesedett ki. Egy gépezet, mely aktuális érdekei szerint képpé formálja a tragédiát, sötét képet festve az ellenségről és dicsőítő győztest hirdetve idejekorán – fogalmazott Boka László. A plakátművészet ebben az időszakban válik a kor legmodernebb és leghatásosabb tömegkommunikációs eszközévé, többek között éppen Nagyváradon is. Az új médiumhoz neves képzőművészek adták a nevüket, akik specializálódtak a műfajra. Az 1910-es évek elején már a politika is felfedezte magának a plakátot, és fel is használta a háború propagálásához.

Pénzgyűjtést, hadi segélyezést, jótékonysági akciókat reklámoztak a plakátművészet révén, és mindezek végső célja a háború fenntartása, támogatottságának növelése volt. Boka László elmondta: az egyre nagyobb igényt követelő háborúban részt vevő európai országok plakátjait tanulmányozva kiviláglik, hogy a manipuláció mindenhol jellemző attitűd volt.

A nagyváradi tárlattal kapcsolatosan az irodalomtörténész jelezte: nem csak az elesett hősök tragédiáját és kiszolgáltatott életét, hanem inkább a hátország politikai lecsapódásait mutatja be, többek közt az otthoni közhangulatot és annak fokozatos elkomorulásának pszichózisát magyarázza.

A tárlatot körbejárva a szemlélő végigkövetheti a folyamatot: a politikum hogyan befolyásolta – aktuális érdekei szerint – a tömegek akaratát és a háborúhoz való viszonyulását. A kezdetekhez vezetett vissza rögtön a tárlat bejáratnál I. Ferenc József Népeimhez! kezdetű kiáltványának szövege, melyben bejelentette, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzen a Szerb Királyságnak.

A kiállítás másik pólusa egy audiovizuális összeállítás volt, mely azt hivatott bemutatni, hogy a korabeli vizuális médiumok milyen megtévesztő, propagandisztikus képet közvetíttek a háborúról. 

A plakátok és képeslapok között a pátosszal teli ábrázolások mellett gyakoriak a más népeket kigúnyoló gunyoros képek is, mely nem csak a magyar plakátkészítés sajátsága volt, hanem –többek között – a románé is.

Mindezek célja, hogy a lehető legegyszerűbb üzenetekkel és képi megjelenítéssel a lehető leggyorsabban ráirányítsák az emberek figyelmét a háború támogatásának szükségességére, és annak megértésére, hogy mitől ellenség az ellenség.

Az ilyen magas szintű képi befolyásolással való szembesülés folytán joggal tevődik fel a kérdés a tárlat látogatójában: ha ilyen volt a manipuláció száz évvel ezelőtt, akkor hol tartunk most?