Parlamenti ámokfutás

„Az elmúlt pár évben ritkán hallhattunk valóban hasznos törvények elfogadásáról, többnyire a kormány által jóváhagyott sürgősségi rendeleteket hitelesítik. Ellentmon­dások egész sora jellemzi tevékenységüket: szembeszállnak az igazságszolgáltatással, amikor politikai érdekek mentén szavazzák meg vagy utasítják el egy-egy társuk »kiadatását«, de az alkotmánnyal is, amely leszögezi: a törvény előtt minden polgár egyenlő, ugyanakkor fittyet hánynak választóikra, azokra, akiket képviselniük kellene, semmibe veszik az egyértelmű közakaratot, hogy a korruptaknak börtönben a helyük, de az összevissza voksolással, ezek különböző értelmezésével, magyarázatával, gyakorta még saját döntéseikkel is szembemennek.

S  mindezen túl, a sűrű vakációk, szabadnapok közepette legfőbb foglalatosságuk olyan jogszabályok elfogadása, melyek kizárólag javukat szolgálják. Nemrég saját immunitásukat erősítették volna, most éppen kiemelt nyugdíjaik szerepelnek napirenden. Mi­közben az idősek átlagjövedelme alig 850 lej, de a többség ennél is kevesebből tengeti napjait, a tisztelt választottak nem hajlandóak beérni az amúgy is tetemes juttatásuk után járó nyugdíjjal, hanem megfejelnék ezt még jó néhány ezer lejjel. Több ezer eurós európai normákhoz igazodó fizetést is követelnének – ilyen felvetés is elhangzott nemrég –, lealacsonyítónak tartják, hogy más államokban dolgozó kollégáiknál kevesebbel kell beérniük, s feledik, hogy azok, akik a bársonyszékekbe juttatták őket, jövedelmük  töredékéből élnek, s gürcölnek azért 8–10 órát, nem két-három napig egy héten, hanem sokszor szombaton és vasárnap is.

Egy öncélú, saját bőrét mentő, önnön javaiért síkraszálló társasággá alakult a »tisztelt ház«, mely lassan bár a közjóért való tevékenykedés látszatát sem igyekszik megőrizni."