Lennének szövetségeseink

„Figyelemre méltó, hogy az IRES közvélemény-kutatási cég által végzett felmérés szerint mind többen vannak azok, akik belátják: a korrupció, a szegénység egyik oka a túlzott központosítás. A megkérdezettek 55 százaléka szerint a régiósítás nyomán hatékonyabbá válna a közügyek kezelése, 40 százalékot meghaladja azok aránya, akik szerint javulna a közszolgálatatások minősége, az életszínvonal, az infrastruktúra, közel ugyanennyien pedig úgy gondolják, így lehetne csökkenteni a bürokráciát és hatékonyabban felhasználni a közpénzeket. Beszédes adat, hogy a lakosság mintegy fele úgy gondolja: a jelenlegi politikai elit nem képes végigvinni a regionalizációt, és elsöprő többségben vannak azok, akik szerint a kérdésben a polgárok hivatottak dönteni, nem elsősorban a parlament, az elnöki hivatal vagy a helyi hatóságok. Nem túl népszerű a lakosság körében a prefektúra intézménye sem: a megkérdezettek kétharmada szerint a régiósítás után csökkenteni kellene a kormányhivatal hatáskörét, húszszázaléknyian pedig egyenesen azt javasolják: szüntessék meg ezt az intézményt. (...)

S bár Klaus Johannis államfő most még megtehette, hogy egyik tanácsadója semmitmondó válaszával próbálta lesöpörni az asztalról az Erdély autonómiáját célzó petíciót, a regionalista mozgalmak napról napra izmosodnak, és immár nem csupán értelmiségiek, de a lakosság egyre szélesebb rétegei kezdenek ráeszmélni, mekkora terhet jelent a központosított állam.

Lennének tehát szövetségeseink egy számunkra is kedvező közigazgatási berendezkedésért folyó harcban, csak meg kellene keresnünk, meg kellene szólítanunk őket.Legfőbb érdekképviseleti szervezetünk talán erre is fordíthatna időt, energiát – minden bizonnyal célravezetőbb volna, mint sértődötten kioktatni a népet, mert hálás taps helyett kifütyülte vezetőjüket."