Szeparatizmus felsőfokon

A tekintély válságáról ígért izgalmas előadást a Kolozsváron is megtelepedni kívánó, budapesti elit- és vezetőképző, a Mathias Corvinus Collegium. Az MCC gyakori vendégtanára, Malcolm Gillies zenetudós adott elő péntek este a nemzetállami autoritást megkérdőjelező városokról, illetve államok feletti szervezetekről Cities, Nations and Super-states: Crises of Authority címmel. Ezen belül is leginkább Londonról beszélt a magát Európa-pártinak tartó ausztrál professzor.

a vezetői tekintély erodálódásáról. 

De térjünk vissza a nemzetállamokhoz.

• regionális szinten (lásd a függetlenségi népszavazások);
• szuperállamok szintjén (Görögország alig nevezhető szuverénnek, mivel legfőbb gazdasági döntéseit az EU, azon belül is Németország irányítja);
• globális szinten (a multinacionális vállalatok gazdasági ereje gyakran már meghaladja a nemzetgazdaságokét - 2006-ban a nemzetgazdaságok kiadása kisebbségbe került a vállalati kiadásokkal szemben, vagyis a nagy pénzügyi válság idején a globális gazdaság szerkezetében már nem a nemzetgazdaságok voltak a domináns strukturális egységek);
• városok szintjén: a nagy metropoliszok – London, Párizs, Budapest, Berlin –gazdaságilag és életmódban is különböznek saját országuk kultúrájától.

London akár ki is válhat Nagy-Britanniából.

• nincs saját adókivetési joga (nagyjából azt költi, amit visszakap a központi kormányzattól, bevételeinek mintegy 13 százalékát, míg például New York kiadásainak zömét saját adóiból fedezi);
• tudásközponttá vált, a nemzetközi tehetségre épít: becslések szerint öt éven belül a diplomás munkások fele külföldi születésű, vagyis a hazaiak kisebbségbe kerülnek a vezető pozíciókban;
• a képzettség magasabb;
• a termelékenység mintegy 60 százalékkal magasabb, mint Angliában;
• az életmód nagyobb mobilitást tesz lehetővé;
• nagyobb a társadalmi változatosság;

A városok hatalma nő az államok rovására,

Miért tűnnek sikeresebbnek a városállamok?

Ha polgármesterek irányítanák a világot

• megoldják a problémákat (mert muszáj nekik, teszi hozzá Gillies. Míg országos szinten húzni lehet az időt az elképzelések és a gyakorlat között, addig a nagyvárosokban ideológiától függetlenül muszáj működtetni a komplex tömegközlekedést, takarítani az utcákat, elvinni a szemetet stb.);
• világiasabbak, toleránsabbak és liberálisabbak;
• vezetőik pragmatikusabbak (és korruptabbak is, teszi hozzá Gillies, mert engedély-kibocsátóként és közbeszerzőként közelebb vannak a pénzhez).

• új típusú identitások alakulnak;
• a gazdasági folyamatok alapvetően kezdik ki országok függetlenségét;
• sok ország teljesen külső forrásokra van utalva (víz - Szingapúr, olaj - Japán, levegő - Kína);
• és vannak olyanok is, amelyek önként mondtak le saját honvédelmükről (például Málta vagy Új-Zéland).

Lejegyezte és fotózta Szabó Tünde