Mint azt megírtuk korábban, Klaus Johannis államelnök Eduard Hellvig parlamenti képviselőt, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) egyik alelnökét jelölte a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatói tisztségébe.

A most 40 éves, zilahi születésű Hellvig 1997-ben szerzett oklevelet a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem közigazgatási és politológia karán, 2006-ban pedig a George C. Marshall Biztonságpolitika Tudományok Európai Központjában.

A titkosszolgálatok igazgatóit az államfő javaslatára a parlament nevezi ki. Hellvig akkor kerülhet a SRI élére, ha a két ház együttes ülésén a többség megszavazza kinevezését.

A potenciális főtitkosszolga nemrég egy terjedelmes blogbejegyzéssel hívta fel magára a figyelmet, amelyben kifejti geopolitikai nézeteit, és szenvedélyesen ostorozza az Oroszországgal szembeni egységes európai fellépésre leselkedő veszélyeket, úgymint a britek és görögök „szeszélyeskedését”, de különösen a különutas Magyarországot, amelyet Putyin trójai falovának nevezett.

Hellvig szövegének magyar fordítását teljes terjedelemben közöljük. Tanulságos.

A világ 2014-ben riasztó felfordulásba vetette bele magát. Fennáll annak a veszélye, hogy az újévben tovább mélyül az instabilitás, aminek aggasztó hatásai lennének Romániára, az új európai limes egyik pillérére. 2015 azzal a kötelező feladattal kezdődik, hogy választ kell adni az Európa keleti részét célkeresztbe vevő új orosz katonai doktrínára. Itt az ideje, hogy Románia proaktívvá váljon az európai biztonság megszilárdításában, többek között egy fokozott regionális felelősség vállalásával.

A Washington–Berlin–Bukarest tengely

2015 alapvető elsődlegessége, véleményem szerint, Románia hangsúlyosabb és aktívabb lehorgonyozása az euro-atlanti biztonság egyenletében, a Washington–Berlin–Bukarest tengely mentén. Történelmi esély és felelősség előtt állunk. Ezért azt hiszem, nagyon fontos, hogy miként fog a politikai osztály és a román állam intézményei reagálni az új geopolitikai, de az elnökválasztás által meghatározott belpolitikai kontextusra is.

Először is egy olyan országstratégia kidolgozásához szükséges vízióra és politikai akaratra van szükség, mely Romániát a nyugati demokratikus értékek hirdetésének központi elemévé teszi Kelet- és Délkelet-Európában, valamint aktív tényezővé a biztonság megvédésében, mind keleti irányban, Oroszország nyílt fenyegetésével szemben, mind délkeletiben, dzsihádista meneteléssel szemben.

Ezzel összefüggésben kötelezővé válik az ország védelmi képességeinek megerősítése, elsősorban a katonai rendszer és a harci technika korszerűsítésével. Ezeket a célkitűzéseket pedig

nem lehet egy 2 százaléknál kisebb védelmi költségvetéssel teljesíteni.

Úgy vélem, a nemzetbiztonságért felelős intézményeknek gyors megerősítésen kell átesniük, mint ahogy az állam azon eszközeinek, melyeknek egy olyan társadalom rendbehozatala a feladatuk, melyet még mindig gyengít a korrupció. Az utóbbi években, különösen 2014-ben elért eredmények megmentették Romániát egy ukrán típusú forgatókönyvtől.

Románia – az európai integráció regionális vektora

Meggyőződésem, hogy egy világosan körvonalazott és koherens országstratégia fontos komponenseként a Schengen-övezethez való csatlakozás szorgalmazásának elsődlegessé kell válnia az Európai Unió többi tagjával fennálló kapcsolatokban, annál is inkább, mert Románia teljesíti a csatlakozáshoz szükséges összes feltételt. Románia mindaddig nincs még de facto az EU-ban, amíg a szabad közlekedést biztosító térségen kívül van. Ezért az a véleményem, hogy újra kell indítani a Schengen-övezet tagállami státuszának megszerzéséhez szükséges kétoldalú-diplomáciai és intézményi lépéseket.

Ugyanakkor Romániára jelentős szerep hárul a Moldova Köztársaságban és Ukrajnában, az EU-hoz való szorosabb közeledést szolgáló reformok támogatásában. Véleményem szerint itt az ideje erőteljesebb szerepet vállalnunk a Keleti Partnerség volt szovjet államaival zajló együttműködésben, valamint a nyugat-balkáni államok csatlakozási folyamatában. Úgy vélem, Romániának kötelessége az európai integráció regionális vektorává válnia azzal, hogy összehangolja ezeknek az országoknak az európai integrációs erőfeszítéseit és közvetlen támogatást is nyújt nekik. Volt jelöltként és tagországként rendelkezünk a szükséges tapasztalattal ahhoz, hogy az EU-val kapcsolatosan közvetlenül releváns dimenzióban elindítsunk egy tapasztalat-átadási folyamatot. Romániának lehetősége és felelőssége van proaktívnak lenni az európai terv elmélyítésében a világnak ebben a részében, főleg arra a hatásra való tekintettel, amit ez a demokratikus megszilárdítási és gazdasági fejlődési folyamat a regionális stabilitásra gyakorol.

Nem utolsó sorban, idehaza külföldi befektetésekre van szükség – ehhez pedig hatékony és korrupciómentes intézményi keretre, valamint egy karcsú és kiszámítható törvényhozási tervre van szükség. A román állam csúcsán bekövetkezett változás nemcsak a román társadalomban ad lendületet a derűlátásnak, hanem az esetleges befektetők körében is. Nem engedhetjük meg többé magunknak Románia különféle – emberi, természeti, gazdasági – forrásainak elpazarlását.

A Putyin-doktrína hatósugarában

Európa számára 2014 Oroszország jegyében telt, ahol Románia, a konfliktusos góc közvetlen szomszédságában lévő szövetséges állam számára is fellángolt a háború. A Kreml kísérletei arra, hogy beavatkozzon Ukrajna geostratégiai irányvonalába, a Krím törvénysértő annektálása, a Dombaszban kiprovokált konfliktus és a NATO légterébe történt behatolások Oroszország új, Putyin elnök által az év végén ismertetett katonai doktrínájának voltak a konkrét megjelenítői. Bár elismeri, hogy csökkent egy Oroszország elleni nagyszabású háború valószínűsége, a doktrína – a posztszovjet Oroszország esetében első ízben – a nemzetközi renddel szemben hangoztatott súlyos fenyegetőzéseken keresztül offenzív jellegű.

Oroszország kimondottan az Észak-Atlanti Szövetséget tekinti a fő veszélynek magára nézve. Fenntartja a nukleáris arzenál bevetésének lehetőségét, de nemcsak nukleáris, hanem hagyományos támadás esetén is. Ezen kívül megfogalmazódnak benne az Arktiszra vonatkozó orosz érdekek, amennyiben a globális felmelegedés hatására elérhetővé válnak a térség természeti forrásai. Különös hangsúlyt helyeznek Kelet-Európára, ahol Oroszországgal szemben ellenséges lépéseknek tekintik a NATO-bővítés lehetőségét, a rakétaellenes pajzs telepítését és bizonyos elrettentő erők felvonultatását.

Így tehát Románia, Lengyelország és a balti államok hivatalosan

az orosz neoimperializmus fő célpontjaivá váltak.

Egy aránytalan fenyegetéssel állunk szemben, mely cinikusan figyelmen kívül hagyja a NATO mint a béke védelmét szolgáló szövetség defenzív jellegét. Nem véletlenül torzítják el a rakétaellenes pajzs valódi szerepét, mely szigorúan bizonyos, Oroszország potenciáljától jóval elmaradó katonai hatalmak részéről jelentkező veszélyekkel szemben véd. A NATO-erők – egyelőre szimbolikus – jelenlétét is eltúlozzák a szövetség keleti határánál.

Tehát egy olyan Oroszország felől megnyilvánuló közvetlen fenyegetéssel lépünk be 2015-be, mely eltökéltebb, mint az utóbbi évtizedekben bármikor, hogy eszközöktől függetlenül kiterjessze befolyási övezetét, ahogy azt teljes mértékben bizonyította is az ukrán válság alkalmával.

Az európai védelmi stratégia

Arra a kérdésre keresve a választ, hogy meddig képes elmenni Oroszország, világos, hogy európai mozgósításra van szükség a béke megvédéséhez a kontinensen. Abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk, sajnos, hogy újra igazat kell adnunk egy latin mondásnak: Si vis pacem, para bellum. (Ha békét akarsz, készülj a háborúra.)

Nyilvánvaló, hogy az ukrajnai orosz agresszióval szemben az EU többé nem engedhet meg magának olyan habozásokat és széthúzásokat, mint 2014 első felében. A több hangon való beszéd ugyanolyan veszélyes Európára nézve, mint az, hogy a témával kapcsolatos intenzív foglalkozás ellenére még mindig hiányoznak az alternatív energiaforrások. Az orosz expanziós politika, illetve az iszlámizmus kihívásai arra kényszerítik a nyugati világot, hogy szorosabbra zárja a sorokat és megfogalmazzon egy koherens, határozott és hatékony választ. Az EU az Oroszország által képviselt fenyegetéssel és a közel-keleti robbanékony káosz általánossá válásának lehetőségével szemben már nem engedhet meg magának brit vagy görög típusú szeszélyeskedéseket, sem Budapest-féle dezertálásokat, vagy olyan kettős játékokat, amilyeneket Szófia, Róma vagy Nicosia űznek.

Románia és az EU példátlan helyzettel szembesül, a liberális-demokratikus értékek Orbán-rezsim általi tüntető megtagadásával. Magyarország kezd veszélyessé válni az európai architektúrára nézve, egy egyre inkább moszkvai befolyás alá kerülő trójai falóvá. Az orosz–magyar partnerség nemcsak a Budapest nacionalista ellenségessége miatt egyre inkább kiürülő román–magyar stratégiai partnerséget veszélyezteti, hanem a NATO és az EU térségbeli érdekeit is. Ezért úgy vélem, hogy

az orosz–magyar mérgezett antant harapófogójába került Romániára főszerep hárul

a demokratikus értékek és a térségbeli szövetséges érdekek védelmében.

Az új európai hierarchiának szintén sürgősen mozgósítania kell magát és úgy hiszem, Johannis elnök az első európai csúcstól kezdve vállalnia fogja az ezzel kapcsolatosan rá háruló szerepet. Az év első felében működő lett EU-elnökség és a volt lengyel kormányfő, Donald Tusk jelenléte az Európai Tanács élén olyan tényezők, melyek kedveznek annak, hogy az EU a kelet felől rá leselkedő veszélyre összpontosítson.

Tekintettel Románia geostratégiai helyzetére és a Közel-Kelettel meglévő hagyományos kapcsolatra, hazánknak jelentősen megerősített szerepet kell játszania az iszlamista-terrorista fenyegetés kivédésében. Romániának az a feladata, hogy e téren elismert szakértelmével és szakértőivel hozzájáruljon azon terrorista fenyegetések kivédéséhez, melyek a saját otthonukban fenyegetik az európai polgárok biztonságát, ahogy az a Párizsban tegnap elkövetett barbár mészárlás alkalmával történt (a szöveg eredetileg a Charlie Hebdo elleni merénylet után jelent meg a Facebookon – a szerk.) Románia 2001. szeptember 11-e után kitartó együttműködést kezdett a nyugati partnerekkel a terrorizmus visszaszorításában és meggyőződésem, hogy ezt a partnerséget el fogják mélyíteni az „Új Dzsihád” típusú súlyos fenyegetések megakadályozása érdekében, melyek során egyes európai államok vallásilag fanatizált, az afgán, iraki és szíriai frontokon kiképzett polgárai potenciális agresszorokként térnek vissza Európába.

A széles területen instabilitást generáló dzsihádista menetelés a Nyugat és a muzulmán országok összehangolt cselekvését teszi szükségessé az Iszlám Állam szervezet szétverése érdekében. Azt hiszem, a katonai dimenziót a régióbeli vallási szembenállások ügyes kezelésével, valamint az újjáépítésben és az állam megszilárdításában való hatékonyabb szerepvállalással kell kiegészíteni, tekintettel az e téren Afganisztánban és Irakban elszenvedett részleges kudarcokra.

***

A fentiekben néhány év elei gondolatot fogalmaztam meg, melyek a kihívások ellenére inkább derűlátóak. Ez a derűlátás elsősorban annak köszönhető, hogy a románok 2014-ben eltökéltnek mutatkoztak abban, hogy megvédjék demokráciájukat és nyugatpárti irányultságukat. Tőlünk függ, hogy 2015 az az év legyen, amikor elkezdjük megvalósítani a jólétünket és megszilárdítjuk a nemzetbiztonságunkat.

És míg az első világháború kirobbanásának századik évfordulója a fegyveres konfliktus visszatérését jelentette az öreg kontinensre, reméljük, hogy 2015-ben a ráció legyőzi a gyanakvás és a feszültségek eszkalálódásának tendenciáját. És ezáltal májusban, a második világháború befejeződésének 70. évfordulójára megszabadulunk attól a kilátástól, hogy a terror egyensúlya fenyegesse ezt a világot, mely – ahogy azt a The Economist jósolja – szokatlanul nehezen irányítható lesz az újévben. Ezért fel kell készülnünk arra, hogy minden kihívással elboldoguljunk.