Székely szív és román kokárda

„Január 23-án görcsökkel teli, és vészhelyzetekben elengedhetetlen készültségi állapotban vágtam neki a városközpont felé vezető útnak, hogy szem- és fültanúként másokat is tájékoztathassak az újabb magyarellenes megmozdulásról. Nagy megkönnyebbülésemre az események végig a normalitás keretei között zajlottak, a mégis előforduló incidensek pedig inkább a tudatlanság, műveletlenség és személyes dölyf számlájára írandók, mintsem a szándékos provokációéra. Néhány suhancnak a SIC -tábla román trikolórral történő eltakarására irányuló próbálkozása, valamint az egyik szónoknak, a Nagy-Románia határait a Dnyeszter és Tisza közé helyező kijelentése is véleményem szerint közéjük sorolandó.

A békésen ünneplő tömeget figyelve elém toppant egy román újságírónő ismerősöm, aki megkérdezte, hogy a kezében szorongatott, zacskónyi kokárdából egyet feltűzhet-e nekem? Az életnek akadnak olyan helyzetei, melyek azonnali döntést követelnek, ezért tizedmásodpercnyi habozás után rábólintottam, igen, s mielőtt magamhoz térhettem volna a meglepetéstől, már a művelet is elvégeztetett, én pedig egy őszinte mosollyal és baráti öleléssel lettem gazdagabb.

Így történhetett meg, hogy a román múlt e jeles napján az én székely szívem fölött is piros–sárga–kék pántlikára akadt a hirtelen felkelt csípős téli szél, és mivel ez másoknak örömet szerzett, hagytam, hogy hadd lobogtassa."