Zászlót bont a transzilvanista mozgalom

A hétvégén egy kolozsvári vendéglőben különböző városokból érkezett erdélyi és bánsági autonomisták találkoztak, egy informális megbeszélés keretében. Kik szervezték a találkozót és milyen célból?

Az Erdélyi Demokrata Liga szervezte, egy kissé attól a kudarcérzettől vezérelve is, hogy az általa kezdeményezett mozgalom nem igazán tud kitörni eddigi Facebook-os keretei közül. Mindenképpen motiváló tényező volt az is, hogy a Johannis-kampány egy nagy érzelmi azonosulási potenciált teremtett az egyébként eléggé megfoghatatlan „erdélyi identitás” iránt, illetve körül, s hogy tudatosult, ezzel a potenciállal valamit tenni kell. A Ligán belül vita volt arról, hogy e potenciálra lehet-e gyorsan valamilyen politikai konstrukciót alapozni, vagy inkább a törekvés lassúbb beérését kell szem előtt tartani. Számomra, aki másfél évtizeddel ezelőtt a Provincia-kör tagja voltam, az is érdekesnek tűnt, hogy most mintha megfordultak volna a szerepek, a prioritások az akkoriakhoz képest.

A Provinciáról leírták az elemzői, hogy benne a román szerzők inkább egy soft transzilvanizmust képviseltek, a kulturális különbségek kiemelésére, megerősítésére helyezték a hangsúlyt, míg a magyar szerzők inkább a politikai regionalizmus kérdéseit feszegették, tehát radikálisabbak voltak. Most, a kibontakozni látszó mozgalmon belül mintha kialakulóban lenne egy radikális román álláspont, a gyors pártalapításé, amellyel szemben én is, és úgy tűnik, általában a magyarok is egy kivárósabb álláspontot képviselünk.

A kivárás mellett érvek is szólnak: egy gyorsan, eszmei alapozás nélkül felépített és ad hoc módon, politikai vállalkozókkal feltöltődő párt sokkal könnyebben eltéríthető eredeti programjától, sokkal gyorsabban beépül a román pártkartellbe, mint egy mozgalmi alapokon kiépülő párt. De érdekes megfigyelni az attitűdök különbségét is: a magyar transzilvanizmus a hagyományra és reménykedésre épít, míg a román inkább emfatikus azonosulás egy teljesen újonnan felfedezett eszmével.

Mint utaltál rá, az Erdélyi Demokrata Liga – amelynek vezetőségi tagja vagy – nemrég felhívást is tett közzé a Facebookon, amelyben egy közös, szélesebb alapokon nyugvó transzilvanista mozgalom létrehozását szorgalmazta. Történtek-e lépések ebben az irányban (a találkozón kívül, de ott is), és mekkora esély mutatkozik egy ilyen mozgalom elindítására?

Őszintén szólva nem tudom, hogy mekkora az esélye egy transzilvanista mozgalom felépítésének. Ha olyan történészeket hallgatok vagy olvasok, akik a román-magyar viszonnyal többet foglalkoztak – például Szász Zoltánt vagy akár Bárdi Nándort –, akkor osztoznom kell pesszimizmusukban, ők ugyanis úgy látják, hogy a román és magyar nemzetépítés szembenállása olyannyira mély és determinált, hogy nem alakítható ki olyan köztes politikai szerveződés, amely egyformán független tud maradni mindkét nemzetállami centrumtól, és amelynek mégis van társadalmi bázisa.

Ha e bázist nézzük, azért megjegyzendő, hogy – amint azt Veres Valérék kutatásaiból is tudjuk – az erdélyi magyarok identitástudatában egyre erősebben kiegészül a jelző nélküli „magyar” az erdélyivel. Valószínűleg a románokéban is, persze, más okokból. Viszont én sokkal fontosabbnak tartom a részvételi formákat a szociológusok által mért identitásnál, úgy hiszem, az identitás, amint azt az antropológus Calhoun megfogalmazta, sokkal inkább a kollektív cselekvés változékony terméke, s kevésbé tudati esszencia.

Szóval úgy hiszem, az a fontos, hogy a transzilván mozgalom milyen konkrét célok érdekében tud embereket mozgósítani, közéleti cselekvésre mozdítani. Persze, mint mondtam, nem tudom, ennek mekkora esélye lehet, de úgy hiszem, a sikertelen kísérleteknek is van történelmi lábnyoma, az ilyen kísérletek a történelmi kontinuitás építőanyagai.

Beszéltél arról, hogy viták vannak, milyen szervezeti keretet kapjon ez a mozgalom. Mire jutottatok végül? Párt lenne, civil szervezet, kulturális egyesület?

A Liga jelenleg kialakulóban levő elképzelése szerint a mozgalom építése két szinten kell történjen. Az egyik szinten aktivisták kerestetnek, akik a Liga tagjaiként településeiken próbálják annak programját népszerűsíteni. A másik szinten egy civil ernyőszervezetet próbálunk kiépíteni. A Liga ugyanis – úgy látjuk – nem az egyetlen civil szervezet, amely a politikai transzilvanizmus eszméjére épít. Úgy tűnik, hasonló céllal másutt is létesülnek informális csoportok. Továbbá léteznek olyan erdélyi civil szervezetek, amelyeknek a közvetlen célját ugyan nem a transzilván eszme határozza meg, azonban tevékenységük értékmegalapozottsága mégis konvergens a transzilvanizmussal, utalnék itt például különböző városvédő vagy helyi zöld egyesületekre. Ezek a civil szervezetek beléphetnek – partneri alapon – a létrehozandó Transzilvanista Hálózatba, amelyben láthatóak maradnak, és részt vállalhatnak a hálózat közös imázsának alakításában.

Ehhez csupán az szükséges, hogy vállalják a Transzilván Minimum programját, amely lényegében három tézist jelent. Az első: Erdély olyan regionális és kulturális egység, amelynek joga van saját státushoz Románián belül. A második: Erdély egyéniségét három történelmi kultúra és három nyelv, a román, a magyar és a német egyenlő volta adja. A harmadik: Erdélynek saját történelmén és kulturális sajátosságain alapuló regionális szerkezete van, amelyet minden regionális reformnak tiszteletben kell tartania. Ez utóbbi, mondanom sem kell, számunkra főleg Székelyföld miatt fontos. Nos, e két szinten épül a mozgalom, mégpedig úgy, hogy az első szint aktivistái felkeresik és megszerzik városuk, körzeteik civil szervezeteinek „belépési nyilatkozatát” a hálózatba, egyszóval kialakítják a hálózatosításhoz szükséges partneri kapcsolatokat.

A találkozón – a talán legismertebb erdélyi autonomista, Sabin Gherman mellett – részt vett Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke is, a falra pedig, Erdély és a Bánság zászlaja mellett, egy kis székely lobogó is felkerült. Milyen viszony képzelhető el az új, transzetnikus mozgalom és a székely autonómiamozgalom között?

Ha a mozgalom tényleges nagy erdélyi ernyőszervezetté alakul, akkor annak része lehet az SZNT is. Azonban Izsák Balázs egy másik lehetőséget is felvetett, éspedig egy külön partneri kapcsolatot az ernyőszervezet egészével, amennyiben az kiépül. Mindez azonban még távoli kérdés. Én csupán most annyit tudnék mondani, hogy a székely ügy inkább akkor lesz sikeres, ha a székely mozgalmat erdélyi keretbe helyezve demokráciakérdésként fogalmazzuk meg, s nem a román nemzetállammal szembeni magyar kérdésként.

Az erdélyi autonómiatörekvések láthatóan egyik legnagyobb problémája, hogy nincs mögötte tömegbázis. Hogyan lehetne széles társadalmi beágyazottságot teremteni ezeknek a törekvéseknek? Lehetséges-e annak az erdélyi öntudatnak, önérzetnek a „becsatornázása”, amely a romániai elnökválasztás második fordulója kapcsán – egy ideig – feléledni látszott?

Igen, ez a legnagyobb kérdés. Nem tudok erre konkrét választ adni, csupán általánosat. Azt kell tennünk, hogy ügyek minél nagyobb tömegét úgy mutassuk be, hogy az erdélyi ügy, kapcsolatban van Erdély elnyomott specifikumával, és a megoldásuk is egyetlen irányba mutat, e sajátosság elismerése és alkotmányos rehabilitálása irányába. De ha ez a megoldás, akkor nyilván politikai megoldásról van szó, ugyanoda lyukadunk ki, ahonnan elindultunk: politikai – pártszintű – képviseletre van szükség.

Szerintem előbb-utóbb létrejön egy erdélyi regionális párt, a kérdés inkább az, milyen párt lesz. Ideális esetben, és a mostani mozgalmunk ezt célozza meg, e párt határozottan képviseli a fennebb vázolt minimálprogramot. De valószínűbb az, hogy az erdélyi párt egy alakulófélben levő román regionális profilra épül rá. Nyilván, ez esetben is lesznek magyar szavazói, ekkor nyílik tér az RMDSZ, EMNP vagy MPP számára különböző „erdélyi pártkoalíciók” kötésére. Végül, az sem elhanyagolható lehetőség, hogy a jelenlegi, ún. mainstream pártok is rástartolnak erre a lehetőségre, válaszolnak az „erdélyi kihívásra”, megpróbálnak valamit átvenni az alakuló szellemiségből.
 

Az Erdélyi Demokrata Liga közleménye

Az Erdélyi Demokrata Liga január 10-én Kolozsvárott találkozót szervezett tagjai és szimpatizánsai részvételével, amelyen néhány, hasonló ideálokért küzdő szervezet képviselője is jelen volt. A megbeszélésen részt vett Sabin Gherman újságíró, az erdélyi eszme közismerten elkötelezett képviselője, valamint Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke.
A megbeszélés és a vita nyomán az Erdélyi Demokrata Liga elfogadta a következőket:
- A Transzilván Minimum Programját;
- A Transzilvanista Hálózat megszervezésének a stratégiáját; ez partnerségek és együttműködések kialakítását eredményezi olyan civil szervezetekkel, amelyeknek a céljai konvergensek a transzilvanista eszmeiséggel;
- egy politikai mozgalom létrehozásának, majd egy transzilvanista párt megalakításának a stratégiáját, amelyek célja az erdélyi érdekek politikai képviselete.
A Transzilván Minimum Programjának három alapvető, alku tárgyát nem képezhető elv a kiindulópontja:
1) Erdély történelmi régióját olyan regionális és kulturális egységnek tekintjük, amelynek joga van saját státusához egy megreformálandó Románián belül;
2) Erdély létének meghatározó elve három történelmi kultúra és három nyelv, a román, a magyar és a német egyenlő volta;
3) Erdélynek saját belső regionális szerkezete van, amely történelmén és kulturális sajátosságain alapszik; ezt a szerkezetet nem tagadhatja meg, tőle nem tekinthet el Románia egyetlen kormánya sem regionális reformjainak tervezése során.
A teljes programot hamarosan közzé tesszük.
Az Erdélyi Demokrata Liga felkéri szimpatizánsait, elsősorban a fiatalokat, hogy aktívan vegyenek részt a XXI századi transzilvanizmus korszerű újrafogalmazásának és népszerűsítésének a civiltársadalmi folyamatában.

Kép forrása: Erdélyi Demokrata Liga Facebook-oldala