Az elszabadult gyűlölet

„Hát huszonöt esztendőknek előtte nem erről volt szó. Vagy mégis erről lett volna? Hajlok az utóbbi feltételezésre, hiszen alig három hónapnyira az akkori nagy demokráciateremtéstől Marosvásárhelyen és környékén már vétlen magyarokat gyilkolásztak az új demokrácia hatalmi szerveinek hathatós segítségével. Pedig akkor még csak valami gyógyszertári felirat kétnyelvűvé tétele riasztotta cselekvésre az országféltőket és leitatott, félrevezetett pribékjeiket, most már a magyar himnusz eléneklése, a székely zászlók kitűzésének szörnyű bűnével lehet vádolni a magyarságot, riasztani a csürhét és a csőcseléket, hogy fasiszta vonulgatással tántorítsa vissza a székelységet az autonómia legális eszközökkel való igénylésétől. A fizimiskák megváltoztak, a képmutatás is igen, de az alapvetés ugyanaz, mint 1989 előtt volt.

Ha valaki felemeli a szavát a sorozatos és tendenciózus nacionalizmus fékvesztett és agyament produkciói ellen, lám-lám, akár terrorizmus »bűnébe« is eshet, amint az most Sepsiszentgyörgy polgármesterével történik. Ez már a Romániában megszokott jogtiprások eddigi csúcsait is felülmúlja, hiszen a panaszát előadó sértettből próbál támadót fabrikálni, s ahogyan a „pártatlan” román igazságszolgáltatás eddigi ténykedéseit ismerjük, joggal kell tartani attól, hogy a vádlottak padjára ültethetik a jogot védőt, s a jogtiprók ítélkeznek felette."