// 2026. szeptember 26., szombat // Jusztina

Minden esendő és elesendő

// HIRDETÉS

A diktátorok, angyalok és a flamingók is. A képek a tánccal, a horror a humorral víkendezett az Interferenciákon.

Láttam, megírtam, nem találom. Feldúltam a laptopom minden zegét-zugát, visszautaztam a virtuális térben és időben a Temesvári Eurorégiós Színházi találkozóról írott egykori cikkeimhez a hamlet.ro-n, de nem került elő. Ez van, minden esendő és elesendő. 

És helyben is vagyunk: ilyen a színház, ilyen az élmény, ilyen Urbán András előadása, a Rózsák. Valamikor A kisinyovi rózsa címmel láttam hasonlót tőle és társulatától. Úgy emlékszem, sokkal több volt a szöveg, többen is játszották, a tér is nagyobb volt. Költői, nagyon erőteljes képekre emlékszem, de mintha ennek is csak töredékét látom viszont az Interferenciákon. Nem ugyanaz az előadás, nem kellene hát számoljam emlékeimben a flamingókat.

 

 

Hát akkor legyen itt és most: sok játék, elsősorban a testekkel, a színészek fizikai adottságával, de hanggal is, felerősített effektusokkal, papírral, indigóval, agyaggal. Börleszk. A zene is ezt idézi.

 

Pörögnek, pörögnek a jelenetek, mindegyiknek van csattanója, visszatér egy-egy elem. A papírlyuggatás egyszer játék, másodszor kétségbeesés. Sok az utalás. Például a már említett előadásra, hisz elég sok elemét felidézik. 

 

Nem hasonlítgatunk. De mégis, hisz következik még egy előadás: a The End. Muszáj észrevenni, hogy van közös bennük: a szentről és profánról szól mindkét produkció. A halálról. A meghalásokról. Az átmenetről. És persze a testekről – az egész Interferenciák ezt firtatja. 

 

Sőt, van egy-egy kép a keresztrefeszítésről, Krisztussal és a két latorral: Urbánéknál egy geg, egy lécet tartanak hárman. Az olasz Babilonia Színház előadásában két méteres feszületet állítanak fel a színen, Jézus két oldalán pedig egy szamár- és egy tehénfej lóg.

 

A The Endet Valeria Raimondi rendezi, játssza, ez az ő egyszemélyes showja. (Egy naivan koreografált jelenet erejéig megjelenik a színen három srác is, de nekik, úgy tűnik, semmi közük ahhoz, amit látunk). Karakteres hangon, szinte harciasan, az olasz nyelvet alig ismerőknek is érthetően mondja, mondja a magáét. A halálról. A meghalásról, mint folyamatról. A sok értelmetlen rituáléról, ami kíséri. A szagról, ami megelőzi. 

 

Vicces, nagyon sokat kacagunk. Szentségtörő és polgárpukkasztó. Néha szentimentális. A színészi arzenálja elég szűk, de amit bevet, azzal nagyon nagy hatást ér el.

 

 

A stúdióban is keverék műfajú előadást játszottak, a Wilhelm-dalokat: Nagy József, nemzetközi nevén Josef Nadj és Bicskei István elegyedett párbeszédbe: táncetűdök és Tolnai Ottó versei (Nietzsche-vendégszövegekkel) szólalnak meg. 

 

Wilhelm a falu bolondja, alakját Bicskei István kelti életre, bűbájosan. Övé az első szó. Olyan más, mint amire vártunk, hisz A Jel Színház fizikai, ritkán hangzanak el szövegfoszlányok, mindent a mozgás, a tánc fejez ki. A második sík ez lesz: a beszéddel és mozdulatlansággal szembeállított pólus. Vagy az azt kiegészítő, hisz a mozdulat, a hátgerinc görbülete vagy a kézfejben kiütköző feszültség néha láthatóvá teszi a kimondhatatlant. 

 

Harmadik sík a képzőművészet. Miniatűr paraván, vásári bábos bódéja. Amit sem a szó, sem a test nem tud elmondani, azt az anyag esetlensége fejezi ki, plasztikusan. Elfújható a papírangyal, ege kivágható, lételeme átfesthető, fehérre fekete, feketére fehér csurgatható, kifulladásig. Ismét papír, ismét metronóm, ismét agyag  – a kellékek párbeszédben állnak korábban látott fesztivál-előadásokkal. Így lesz ez ezután is, érzem, és ez nagyon jó. Ettől jó egy fesztivál.

 

 

Übü papa és Übü mama figurája a XX. század nagy diktátorait vetíti elő, bár annak idején a diák Alfred Jarry csupán egy tanárt szeretett volna kigúnyolni írásával. A nemzetközi koprodukciós előadásban leporolják a darabot, ismét egy gyerek szemével látjuk az ikonikus párt. (A Cheek by Jowl előadása a Barbican, London, Les Gémeaux/Sceaux/ScèneNationale és La Comédie de Béthune – Centre Dramatique National du Nord-Pas-de-Calais közös produkciójaként jött létre.)

 

Übüék horrorfilmbe illő tündöklése és bukása Bugrisláv kivetített víziója. Vencel király örököse ezúttal egybemosódik az Übü-csemetével: filmezi családja vendégváró készülődését. Otthonuk divatlapba illő, patyolatfehér, alkalmas arra is, hogy élő közvetítésben lássuk a falra kivetítve az apa orrában a fikát, a vécékagyló piszkát, a mama sminkelését. Ez a mai diákcsíny. 

 

Az első, enyhén vontatott részbe már be-betör a zöld fényekkel és szaggatott mozdulatokkal kísért párbeszéd, a rémségekkel tűzdelt trónfosztási történet, ami végül átveszi a terepet, és csak a hétköznapokba való visszatérés jelenetei nyújtanak szusszanásnyi időt a fergeteges játékban. (Kiváló színészi alakításokat látunk.) 

 

Az előadás pazar humorral tálalja a horrort – köztudott, hogy egy szinten túl röhögni kell a rémségeken, különben becsavarodunk. Feledjük a nehézkes kezdést, és még egy jó élményt viszünk haza a fesztiválról. 

 

Fotók: Biró István 

 

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Olguța, Boc, Băsescu, az idegengyűlölet és a 2000 éve tartó 108 év
Főtér

Olguța, Boc, Băsescu, az idegengyűlölet és a 2000 éve tartó 108 év

Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.

„Itt Románia van, nem Magyarország!” Az AUR honatyája magyarul is kirohant az anyanyelvhasználat bővítése ellen
Krónika

„Itt Románia van, nem Magyarország!” Az AUR honatyája magyarul is kirohant az anyanyelvhasználat bővítése ellen

Heves vita alakult ki a képviselőházban az RMDSZ és az AUR képviselői között arról a törvénytervezetről, amely szerint a kisebbségeknek joguk van használni a közigazgatásban az anyanyelvüket azokon a településen is, ahol arányuk 20 százalék alá csökken.

A Fotógróf
Főtér

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

Hány rekord lesz még ma? A benzin után az euró is csúcsot döntött
Székelyhon

Hány rekord lesz még ma? A benzin után az euró is csúcsot döntött

Új történelmi csúcsot ért el az euró szerdán a lejjel szemben. A Román Nemzeti Bank 5,2788 lej/euró árfolyamot jelentett be szeptember 23-án, ami 1,41 banival magasabb az egy nappal korábbi értéknél.

Októbertől jön az új útdíjfizetési rendszer, sokaknak okozhat majd fejfájást
Krónika

Októbertől jön az új útdíjfizetési rendszer, sokaknak okozhat majd fejfájást

Ha minden a tervek szerint halad, október elsejétől hatályba lép az új díjszabási rendszer a romániai országutak használatára vonatkozóan.

Leszakadt a csobányosi híd, nem lehet eljutni Csíkszeredából Kománfalvára a megszokott úton
Székelyhon

Leszakadt a csobányosi híd, nem lehet eljutni Csíkszeredából Kománfalvára a megszokott úton

Leszakadt egy fémszerkezetű híd szerdán reggel a Bákó megyei Csobányosnál, miután egy nehéz munkagép haladt át rajta.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS