Kísért a múlt

„Victor Ponta az első forduló előtt főként szociális segélyeket osztogatott, a leginkább rászoruló rétegeknek csöpögtetett kicsit nagyobb támogatást, a második forduló előtt a téttel együtt nőttek az ígéretek is, nyugdíjemelésről szól a fáma, napról napra újabb és újabb többletjuttatásokról számolnak be. E

gyes számítások szerint már a tanárok béremelése nélkül elérte az évi 15 milliárd lejt annak költsége, amit az elmúlt hetekben megígért a miniszterelnök. Nem csoda, hogy nincs még jövő évi büdzsé, most, e kényes időszakban nem mutatják meg, honnan pótolják majd a nagylelkűség okozta költségvetéshiányt, milyen adók, illetékek emelésével toldozgatják majd a kiüresített államkasszát.

Huszonöt évvel ezelőtt a forrongó december közepén gyorsan hazahajtották vakációzni az egyetemistákat, most szabadnapot kapnak pénteken és hétfőn. Hogy nyugodtan szavazhassanak – áll a kabinet indoklásában, ám valószínűbb, inkább így szabadulnának tőlük. Jobb, ha kikapcsolódnak, kirándulnak, buliznak, mint az, ha utcára vonulnak és esetleg Ponta ellen tüntetnek, vagy egymást biztatva voksolásra szánják magukat. Miután a külföldön élő tömegek szavazását sikerült ellehetetleníteni, most egyetlen huszárvágással egy másik, számára kényes réteget is leszerel a kormány.

Kísért a múlt, az átkos kommunista időket idéző gesztusok térnek vissza az utódpárt ifjú titánjának kampányában. Üres ígéretekben és ocsmány hazugságokra épülő, ellenfelet lejárató akciókban. A mindent beborító fertőnek egy a célja: hitelteleníteni Johannist és végérvényesen elriasztani a bizonytalanokat. Azonban mielőtt besétálnánk e csapdába, mérlegeljünk: távolmaradásunkkal éppúgy Pontának kedvezünk, mint akkor, ha rá voksolunk."