Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke avatta fel pénteken Kolozsváron a Református Kollégium Szász Domokos református püspökről elnevezett szakiskoláját. A tíz évnyi jogi hercehurca után visszakapott épület helyreállítását a magyar állam jelentős összeggel támogatta.

Péntek délelőtt fél tíz körül a szemerkélő esőben várjuk, hogy megérkezzen Orbán Viktor miniszterelnök, és felavassa a kolozsvári Református Kollégium új szakiskoláját. Egyelőre nincs tolongás, az udvaron diákok, szállingózó vendégek és újságírók ténferegnek.

Máté András Levente (középen), a Kolozs megyei RMDSZ elnöke Csűry István királyhágómelléki református püspökkel (balra) és egy cifraszűrös úriemberrel (utólagos betoldás: Vincze-Minya István kalotaszegi esperessel – kösz, Kiss Gábor!) beszélgetve, vidámsággal próbálja ellensúlyozni a depressziós időjárást.

Ez a szónoki emelvény, az avatási ceremónia alfája és omegája, itt mond nemsokára beszédet Orbán Viktor. Átázik a papírja, ha nem törlik le a plexilapot.

Közben érkeznek a vendégek, Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkárnak bizony szakterületébe vág a mostani esemény, azért van itt.

Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár (jobbra) szinte hazajár Erdélybe. Látszik, hogy nem ma kezdte a politikusi pályát, profiként rögtön belemosolyog a fényképezőgépbe, amint észreveszi, hogy fotózzuk.

Tíz óra körül befut Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes, a kezében biztosan nem énekeskönyv van, mert később nem énekli a kórussal a zsoltárt.

Udvarias és közvetlen politikusként Kelemen Hunor mindenkivel kezet fog, itt éppen a láthatatlan embert üdvözli.

Elkéstem? Befut Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke is. Nem késett el, a ceremónia még nem kezdődött el, Orbán Viktor is késik, állítólag a Horea úton baleset történt, elütött valakit a troli, mondják.

Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke (jobbra) annyira fürgén bejött, hogy érkezését nem sikerült lekapnunk. Nem hagytuk annyiban.

Orbán Viktort várják az épület bejáratánál. Szegény zászlós srácot folyton fotózzák és filmezik, pózolnia kell a zászlóval. Jöhetne már a díszvendég.

Tíz óra húsz perckor végre megérkezik Orbán Viktor. A közönség tapssal fogadja, az első sorban állókkal kezet fog.

A miniszterelnököt Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke fogadja és vezeti be az udvarra.

Orbán köszönti a nyakkendős első sort, ruhásszekrény méretű testőreinek szigorú pillantásai közepette.

Közben a kapu előtt elkezdődik a napokkal ezelőtt beharangozott tüntetés. Nem láttunk a rendfenntartó erőkkel összecsapó demonstrálókat, tucatnyi fiatal ácsorog a fal mellett két transzparensszel. Szorosan előttük a csendőrök védik az eseményt a tüntetőktől, vagy a tüntetőket az eseménytől, ezt hirtelenjében nem tudtuk eldönteni.

Interetnikus feszültség helyett multikulti együttműködés, valamint Autonómiát a civil társadalomnak – ez olvasható románul és magyarul a két transzparensen. Skandálás nincs, nem zavarnak, őket sem zavarja senki. A beígért ellentüntetésből nem lett semmi.

Alex Boguş (középen), tüntető: Elégedetlen és aggódó polgárok vagyunk, és azért tüntetünk, mert Orbán Viktor diktátor, akinek a jelenléte beárnyékolja az iskolaavatást, Erdélyben pedig a románok és a magyarok nem feszültséget, hanem együttműködést akarnak.

Orbán Volkswagen Transportere járó motorral várakozik a miniszterelnökre. A helyszínen rengeteg egyenruhás és civil rendőr vigyáz, hogy Orbán nehogy Erdélyt a hóna alá csapva hirtelen távozzon.

Az avatási ünnepségen ezt az egyetlen „lakossági” magyar zászlót láttuk.

Orbán Viktor a tömegben várja sorát a mikrofonnál. Előtte beszédet mondott Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere, Hopka Balázs, az Emerson kft. igazgatója, Kató Béla püspök és Székely Árpád, a Református Kollégium igazgatója.

Kelemen Hunor az órájára sandít, ma délután még Brassóba is el kell jutnia.

Orbán Viktor: „egy iskola alapítása nem csupán az élni akarást jelzi, hanem azt is, hogy a közösségnek van elég ereje és tudása, hogy eredményes, sikeres, és magabiztos legyen”. „Büszkék lehetünk arra, hogy 25 éves építkezés után elmondhatjuk, Magyarország és a magyar nemzet újra egymásra talált. Egyetlen magyarról sem mondunk le, és minden magyarért kiállunk. Hiszem, hogy Kós Károly 1921-es iránymutatása ma is érvényes: dolgoznunk kell, ha élni akarunk, élni akarunk, tehát dolgozni fogunk.”

A miniszterelnök emberei. Nem, ő nem fotómodell, pedig az is lehetne. Ő egy két méter magas vállas testőr, szemének villanásai nem sok jót ígérnek.

„Isten áldd meg a magyart, jókedvvel, bőséggel” – a piros-fehér-zöld avatószalagot természetesen Orbán Viktor vágta el, a Himnusz eléneklése előtt.

Ami egyeseknek ünnepi ceremónia, az nekik munka. A fotóriporterek és operatőrök egyik szeme mindig vörös a sok kukucskálástól.

Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke a saját főnökét várja, aki az iskolaavatás után kifelé tart az udvarról. Sok dolga nem akadt, Haáz Sándor erdélyi fotóst nem láttuk a helyszínen.

Szemkontaktust létesítettünk Orbán Viktorral, kár, hogy a melletünk álló szigorú csendőrnek éppen abban a pillanatban jutott eszébe bennünket kicsit odébb taszigálni.

Ezért állt a miniszterelnöki jágány a kapu előtt: Orbán két lépéssel ott terem, felugrik, a konvoj néhány másodperc múlva elhúz.

Huss. Vége.