Benevezés után, start előtt

„Egyértelmű, hogy a posztkommunista utódpárt jelöltje, a jelenlegi kormányfő az első forduló legesélyesebbje. Állításom alátámasztásaként elég, ha csak a PSD szervezettségére, beágyazottságára, állandó szavazóinak, mozgósítható támogatóinak tömegére utalok. Szinte biztos, hogy ő lesz a második, döntő menet egyik résztvevője. Feltéve, ha nem kényszerül visszalépni, mert a Băsescu által elindított ügynök-ügy – szerintem ebbe illeszkedik a Turcescu-vallomás is – célkeresztjében jól láthatóan Victor Ponta áll. Az államelnöknek a sajtó nyilvánossága előtt elejtett félszavai egyértelműen erre utalnak.

A másik oldalon az a tét, hogy ki lesz Ponta ellenfele. Ez idő szerint több jelölt is arra számít, hogy bejuthat a második fordulóba. A legesélyesebbnek a keresztény-liberálisok, azaz a PNL-PDL közös jelöltje, Klaus Iohannis tűnik. Feltéve, ha elindulhat. Egyáltalán nem véletlen, hogy a PSD megsürgette összeférhetetlenségi perének lezárását. Igaz ugyan, hogy alapfokon elutasították a vádat, de ki tudja... Ha sikerül elgáncsolni a nagyszebeni polgármestert, akkor a Băsescu-kedvenc Elena Udrea lehet a befutó. (…)

A tartalékok közé sorolandó Monica Macovei, a román igazságszolgáltatás képzelt nagyasszonya, megreformálója. Rá Iohannis kibuktatása esetén számítana az úgynevezett keresztény-liberális oldal.

Az utolsó pillanatban felbukkant Teodor Meleşcanu – tegnap még kémfőnök, ma már államelnök-jelölt – igazi sötét lónak számít. Politikusi életútja, karrierdiplomata, illetve titkosszolgálati múltja alapján igazán nem vádolható valamiféle pártszimpátiával. (…)

A többiek – szám szerint nyolcan – az esélytelenek, a futottak még kategóriájába tartoznak. Beleértve a két magyar jelöltet is. Kelemen Hunor és Szilágyi Zsolt választásokon való részvételének egyetlen haszna: az erdélyi magyar politikai pártok közötti erőviszonyok várt tisztázása.”