Izsák Balázs kudarca

„Egy olvasat szerint akár ezzel az egy mondattal is össze lehetne foglalni mindazt, ami szerda délben Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Házban történt.

Izsák Balázs félredobva a politikamentességet, kézjegyével látta el a Szilágyi Zsolt államfőjelölt-jelölt támogatását jelképező íveket. A nagy nyilvánosság előtt zajló esemény után az EMNP azon nyomban rögzítette: Izsák Balázs szerint »az egyetlen helyes cselekedet Szilágyi Zsolt támogatása«, amelyet az „autonómia buzgó hívei” szombat estig tehetnek meg. Az aláírásosdi alapján arra következtethetünk, Szilágyiék igencsak rosszul állnak a támogatói ívekkel. Mégsem az ő kudarcuk, sokkal inkább az Izsák kudarca az elemzésre méltó. (…)

Az RMDSZ elárulta az autonómia ügyét, ezért Szilágyi Zsolt az egyetlen olyan magyar jelölt, aki megérdemli a székelyek, partiumiak, bánságiak, máramarosiak, tömbben és szórványban élők támogatását, hiszen csak így lehet megleckéztetni a Victor Pontát és pártját kiszolgáló Kelemen Hunort. Egy másik olvasat szerint ezzel az egy mondattal lehetne összefoglalni azt, ami szerda délben történt Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Házban.

Tételezzük fel, hogy mindez így van, üsse kő. De akkor miért várt Izsák Balázs közel egy hónapot ezzel a bejelentéssel és aláírással? Miért engedte meg, hogy az RMDSZ 270 ezer támogató aláírást gyűjtsön annak a Kelemen Hunornak, aki nap mint nap »prostituálja Bukarestben az autonómia szent ügyét«? Miért engedte meg, hogy veszélybe sodorja annak a jelöltnek az indulását, aki “előbbre vihetné az önrendelkezési küzdelmek ügyét”? Miért késlekedett állást foglalni mindjárt azután, hogy visszautasította annak a pártnak a felkérését, amely szerinte autonómiapártibb a dél-tiroliaknál? Mit remélt attól az RMDSZ-től, amelyik, »a román titkosszolgálatnál is profibb módon árt a székelyek ügyének«?”