// 2026. június 13., szombat // Antal, Anett

Olyan tömény, hogy megÁrt

// HIRDETÉS

Mit keres egy máramarosi faragott ház a legpuccosabb irodaépület bejáratában? Amit a gyémánt kukorica bent: a benned rejlő nyomozót.

Az Ecsetgyár 2010-es megnyitása óta nem volt Kolozsváron ilyen nagyszabású és ennyi embert megmoccantó képzőművészeti happening, mint a most záruló Cluj Art Weekend. Annyi a helyszín és a műtárgy, hogy teljesen lefárasztja az ember agyát és lábát. És teljesen megéri lefáradni.

Csak épp le kell mondani arról a képnézési szokásunkról, hogy egyszerűen megnézzük, mit és hogyan rajzolt-festett-épített a művész, és a kellemes – kellemetlen tengelyen eldöntjük, hogy tetszik-e nekünk. A most kiállított tárgyak szinte mindegyike egy nyom vagy egy puzzle eleme, és kevés az útbaigazítás hozzájuk a kiállítások helyszínein.

 

Én sem vagyok otthon se a művészettörténetben, se a kortárs művészetben, csak szeretem a rejtvényeket. Úgyhogy fogtam a galériákban osztogatott leírásokat mint minimális és nagyon általános használati utasításokat meg három kérdést (mi ez a tárgy? miért épp ez az anyaga? miért épp itt van?), és detektíveset játszottam.

 

A gyilkost nem mindig sikerült elkapni, mert a nyomozás szinte minden esetben egyszerre több, egyenrangú szálon futott, de a játék nagyon jó volt. És persze sok ügyet még mindig nem sikerült lezárni. Itt egy elnagyolt nyomrögzítési kísérlet:

 

 

A láthatatlan hivatalnok című kiállítás a Bánffy-palota emeletén Ciprian Mureșan Mozdulatlan súlyok projektjének második része. Egy rakás giccs vagy vicces szobortanulmány első látásra, ha nem ismerjük a háttérsztorit. Amely szerint ezeket a tárgyakat nem is Mureșan alkotta. Ő ezekkel a súlyokkal csak préseli Ilf és Petrov A láthatatlan hivatalnok című novelláját illusztráló metszeteit. 

 

A projekt első részében ezeknek a szobor-másolatoknak a Szépművészeti Múzeum raktárában talált eredetijeivel préselte a metszeteket ugyancsak a Bánffy-palotában. Nemrég pedig felkérte a művészetis diákokat, hogy készítsék el azoknak a szobroknak a másolatait, de nem ragaszkodott a teljesen pontos kopírozáshoz. A láthatatlan metszeteket préselő másolatokat október 5-ig lehet itt megnézni, és gondolkodni a művészet mindenféle hierarchiáin.

 

 

Lenyűgöző Mircea Cantor háza: Beletörődött küszöb a címe, és máramarosi faragott parasztházat mintáz. Jól nézhetett ki a párizsi Tüilériák kertjében is, de most nagyon eltalálták a helyét a kolozsvári The Office „kapujában”. Jövő májusig akár mindennap megnézhetjük különböző nap- és évszakokban.

 

A The Office-ban el is érkeztünk az ártvíkend igazán nagy durrantásához. Az irodaépület második emeletén két bazinagy tárlatot rendeztek három román műgyűjtő kollekciójából. 

 

 

Az egyik tárlatot a '60-as és '70-es években aktív temesvári csoportnak, az 1.1.1-nek, később Szigmának szentelték, amelyről soha nem hallottam. De kiderült, hogy ez volt Romániában az első művészcsoport, amely optikai és kinetikai kísérletekkel kutatott és alkotott, majd bevette a filmet, kibernetikát és szemiotikát, ami csak Nyugaton volt divatos, itthon inkább obskurus, épp hogy megtűrt státusnak örvendett.

 

 

Na és persze a matematikát vagy legalábbis a matematikai ábrázolást mint kifejezőeszközt. Ștefan Bertalan szöges-cérnás művének például az a címe, hogy Vizuális identitás II. A csoportról helyben vetített dokumentumfilmből lehet többet megtudni.

 

A másik tárlat igazi csemege azoknak, akik pozitív előítéletekkel viseltetnek a hazai kortárs művészek iránt. A műgyűjtő szemével nevet viselő kiállításra az 1980 körül született, itthon és már külföldön is ismert román képzőművészeti sztárok slágerdarabjait válogatták össze. Mint például Ciprian Muresan Srekesített Andalúziai kutyáját vagy Choose című kólás videóját, vagy Mircea Cantornak a Gyémánt kukoricáját.

 

 

Vagy a még fiatalabb Alex Mirutziu Életmaszkját (előtérben), vagy Cristi Pogăcean híres, Szöktetés a szerájból című szőnyegét (a háttérben). Ami nem (csak) azért híres, mert olyan, mint a sok hálószobában még mindig ott feszülő szarvasos faliszőnyegek, hanem mert annak a képnek a reprodukciója, amit az al-Dzsazíra közölt a 2005-ben Bagdadban elrabolt három román újságíróról és a tolmácsukról. 

 

Amely azóta Románia leghíresebb és máig sem tisztázott terroristasztorijává vált, ami Omar Hayssam elítéléséhez, dubiózus szökéséhez és körözéséhez vezetett. Annyi biztos, hogy Marie Jeanne Ion újságírónő és talán az operatőre előre tudták, hogy el fogják rabolni őket, és hogy nemcsak a kiszabadítás szálai vezetnek az államfői hivatalhoz. De reménykedhetünk, hogy egyszer Traian Băsescu is őszintén megírja majd az emlékiratait. Vagy több művész is nekiesik a témának.

 

 

Az egyik kedvenc játékszerem Alex Mirutziu Építéménye lapozáshoz. De Vlad Olariu habtéglából faragott munkagépei se semmik, bár a címük a semmitmondó Untitled:

 

 

 

 

Ő pedig a megnyitó egyeduralkodó szelfibajnoka Mircea Cantor Afrika és Ázsia által támogatott Európa (William Blake után) című fényképe előtt.

 

Ide gyorsan érdemes eljönni, mert csak szeptember 21-ig van nyitva. Még gyorsabban kell megnézni Nagy Endre festményeit és installációt a Deák Ferenc utcai Silvia's Art Galleryben, mert az holnap bezár.

 

 

 

 

Sok jó játék van most az Ecsetgyár galériáiban is, ezekkel október 1-ig, illetve november 7-ig lehet játszani. A : BARIL galériában a kinema ikon nevű, csoportnak se nevezhető csoport kísérleti filmjei és tárgyai láthatók, amely 1970-től egész mostanig mind kísérletezik a különböző módokon mozgó képekkel.

 

Például ezzel a vetítőfejjel, de van külső harddisken tárolt filmanyag is, amelynek őrzőjét azzal bízták meg, hogy mindig cserélje le a digitális tárolóeszközt, amikor annak lejár a garanciája.

 

 

A Lateral Art Space pár négyzetméterén tíz művészi poén osztozik Pale Blue Dot címen. Oda még vissza kell mennem, mert a megnyitón leginkább egy madár kötött le, akiről most azt spekulálom, nem része a kiállításnak, de az ügy további nyomozást igényel.

 

A Plan B Galéria Sorok között címen olyan műalkotásokat szedett össze, amelyek mindenféle módon utalnak a rajzolt vonalakra, szögekre, stb., csak épp rajzolt figurákkal nem. Itt azért rámfért volna jóval több verbális útmutatás, de november hetedikéig még be lehet szerezni a kriminalisztikai osztályról.

 

 

Szintén november 7-ig lehet elvesztődni az Intact Térben 700 fotó között, amelyen azt látjuk feketén-fehéren, hogyan fotózták a kommunizmusban a kommunista elvárásoknak megfelelő műtárgyakat. Vicces archívum, létra és nagyító ajánlott a műélvezethez.

 

A Tranzit Házban az emeleti Conset műhely rendezett két műhelykiállítást. Ahol minimális nyomozás után rájöttem, hogy a műhelykiállítás azt jelenti, hogy a művész előtt ott tornyosul egy jókora problémahalmaz, és még nem igazán tudja, mihez is kezdjen vele. Viszont érdemes belevájni ebbe a halmazba.

 

 

Miklósi Dénes előtt például 70 ezer, 6x6-os fotónegatív tornyosul a Minerva médiakutató központjában, ebből 9 ezret már digitalizáltak. Jó minőségű, '60-as, '70-es és '80-as évekbeli sajtófotók: élet a kollektívában, a gyárban és a pártüléseken, ahogy azt annó láttatni kellett. Egyszerre vernek pofán és késztetnek röhögésre, ahogy ordít róluk a naiv, manipulatív szándék, a munkaköpeny és a pártaktivista nyakkendőjének műszála és az Előre nyomdafestékszaga.

 

Sok fiatal hazai művészhez hasonlóan a kenyerét rajztanárként kereső Nita Mocanu pedig a politika és társadalom érdeklődésének és teljesítményének perifériájára szorított rendszernek, a tanügynek a perifériájára szorult vizuális oktatás nevű problémacsomaggal küszködik. Ezt a kilátástalan küzdelmet próbálja valahogy dokumentálni és illusztrálni.

 

 

Az egyetemen átgondoltságra, kritikai szellemre, kreativistára ösztökélt művészpalánták az iskolai katedrán szembekerülnek egy abszurd, közönyös, forráshiányos és gyakran rosszindulatú rendszerrel. Használhatatlan tantervvel, kevés számú (néha elkunyizott) órában kell a képi nyelvvel megismertetniük a diákokat, akik már százszor inkább vizuálisan kommunikálnak, mint a szüleik. A szépség megtalálásának órái A4-es méretben – ezt a tömény frusztrációt feldolgozni egy életmű is kevés. Október 30-ig segíthetünk Nitának azzal, hogy megnézzük, ő hogyan próbálkozik.

 

A Quadro Galériában és a Mátyás-házban még nem is jártam. Előbbiben Tóth László (gyanúsított azonosítása jelenleg folyamatban) retrospektív október 10-ig, az utóbbiban olaszok küzdenek a Variációk gravitációjával október végéig. 

 

Ugyanott Constantin Brâncuși saját kezűleg elkövetett fotóit ma be is szedte a képzőművészeti egyetem, mert az övéi, de hátha később még megmutatja. Mert néha a már lezárt ügyeket is érdemes újra elővenni.

 

 

// HIRDETÉS
Különvélemény

Egy szegény kis adófizető panaszai

Szántai János

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté

Sánta Miriám

Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.

Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról

Fall Sándor

Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Krasznahorkai látogatása megint rámutatott, hogy a magyarok utálják a magyarok sikereit
Főtér

Krasznahorkai látogatása megint rámutatott, hogy a magyarok utálják a magyarok sikereit

A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…

Bejelentették az első tusványosi fellépőket
Krónika

Bejelentették az első tusványosi fellépőket

Az EDDA lesz az egyik fellépő a 35. Tusványoson – jelentették be a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezői szerda délután.

A sakkvilág elitjét is megizzasztotta a világbajnoki címre hajtó Balog Ronaldo
Főtér

A sakkvilág elitjét is megizzasztotta a világbajnoki címre hajtó Balog Ronaldo

Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.

Otthonuk kertjében találkozott a medvével két kisgyerek Lövétén
Székelyhon

Otthonuk kertjében találkozott a medvével két kisgyerek Lövétén

Házuk kertjében ment szembe egy medvével két kisgyerek szerdán délután Lövétén. Mivel veszélyessé vált a helyzet, ártalmatlanítani kellett a nagyvadat. A példány nagyjából kéthete folyamatosan bejárt a településre.

Magyar kötődés nélkül jutottak állampolgársághoz külföldiek százai?
Krónika

Magyar kötődés nélkül jutottak állampolgársághoz külföldiek százai?

Sokan kaptak érdemi indok és jogosultság nélkül magyar állampolgárságot az utóbbi években, ezeket az ügyeket is feltárjuk belső vizsgálat keretében – jelentette be Velkey György László külügyi államtitkár a Facebookon pénteken.

A házban lőtték ki az anyamedvét, bocsait Hargita megyébe hoznák – videóval
Székelyhon

A házban lőtték ki az anyamedvét, bocsait Hargita megyébe hoznák – videóval

Kétszer is behatolt egy buşteni-i házba egy anyamedve bocsaival pénteken, míg végül kilőtték a délután folyamán. A három bocs közül az egyik halálosan megsérült, a másik kettő pedig az erdőbe menekült.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Egy szegény kis adófizető panaszai

Szántai János

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté

Sánta Miriám

Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.

Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról

Fall Sándor

Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.

// HIRDETÉS