Új csapat, régi remények

„Most egyelőre azzal vagyunk elfoglalva, hogy a biztosi posztok súlyát méricskéljük, hasonlítgatjuk egymáshoz a román sikert és a magyar leértékelődést, de hovatovább már nem ez lesz a fontos. (Különben is ostobaságnak tartom, mert vagy működik egyben az egész gépezet, ez a Bizottságnak nevezett európai kormány, vagy nem, de egyenként a tárcák, önmagukban nem hozhatnak megváltást. És mitől lenne fontosabb a versenyjog vagy a regionális fejlesztés, mint az oktatás- és ifjúságpolitika, vagy a humanitárius segítségnyújtás és más hasonló, kevesebb pénzzel járó, egyelőre tagállami hatáskörbe tartozó területek? Egy állam, vagy államszerű entitás léte, mindennapjai, de legfőképpen jövője tekintetében minden terület egyformán fontos.)

Hosszú távon azonban hiszem, hogy nemsokára elérkezik az idő, amikor fordítva lesz, s nem a nemzeti kormány és parlament, hanem az európai kerül érdeklődésünk középpontjába. Valahogy úgy, mint egy szövetségi államban. Mint Németországban, ahol például Bajorországban is megrendezik ugyan a tartományi választásokat, de azért az elsőszámú attrakció mégiscsak a szövetségi választás, a berlini kormány felállítása marad.

Juncker csapata, méginkább annak összeállításának menete, nekem legalábbis azt üzeni – lehet tovább álmodni.”