Számok – és ami mögöttük van

„Persze, az idézett adatok nyomán az olvasó gyorsan levonhatná azt a következtetést is, hogy lámcsak, valamivel kevesebb, mint másfél évtized alatt a Frundára leadott egykori szavazok száma Kelemennél már a felére csökkent, amihez az EMNP gyorsan hozzátenné: ez is igazolja, hogy az RMDSZ hihetetlen mértékben vesztett a népszerűségéből...

Csakhogy a helyzet ennél az egyszerű megközelítésnél legalább két szempontból is jóval bonyolultabb. Egyrészt, hogy miközben Románia összességében az első fordulós államelnök jelöltek száma nem sokat változott (mindig tíz fölött maradt), addig a választáson résztvevők száma több mint három millióval csökkent, másrészt pedig 2009-ben először tartottak a parlamenti választásoktól elkülönített elnökválasztást. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor egyértelmű, hogy százalékarány ide vagy oda, az RMDSZ politikai súlya az államelnök-választás tekintetében mit sem változott, sőt éppenséggel ezeknek a belpolitikai történéseknek az idején a legnagyobb.

Következésképpen ez a súly a most következő romániai elnökválasztások mérlegében is ugyanilyen döntő, ezért fontos, hogy a jelöltséghez kötelező kétszázezer aláíráson túl, amelyet Kelemen Hunor minden bizonnyal jóval túllép, legyünk majd ott a választásokon is.

Hogy a második fordulóban mit ajánl majd az RMDSZ, kire szavazzunk? Van egy olyan érzésem, hogy ránk bízza (voltaképpen tehet bármiféle ajánlást, a szavazófülke magányában mégiscsak mi magunk döntünk), hiszen a rendszerváltás után huszonöt esztendővel még azoknak is benőtt a fejük lágya, akik későbben születtek."