Ma reggel tíztől nyílt meg a Kolozsvári Magyar Napok idei első kézműves vására a Fogoly / Potaissa utcában. Vagyis nyílogatott, és nem annyira kézműves-, mint inkább régiségvásár.

A mézeskalácsos és az olajos már megjelent, a hanglemezes délben pakolt ki, a standok felét csak délután foglalták el az árusok. Úgyhogy az utcában két óriási érdekesség foglalta le szemünk minden kíváncsiságát:

az antikizáló-nemzetizélő-kommerszáló asztalok disszonanciája a töméntelen graffitivel, ami a standok hátterekként szolgáló falon szaporodott el,
és a már majdnem elkészült Kolozsvár-címer. A régi háromcímeres.

Ami nemcsak önmagában látványos, hanem attól is, ahogy mászkálnak rajta az ipari alpinisták. Arról nem is beszélve, mennyire finoman illatoznak az építőelemek, a nyers fából készült raklapok.

Itt szívd magadba a történelmet.

Olvasson még:

Világnézetek, ha összecsapnak.

Tenyerek, ha belecsapnak.

Hajrá csiga, vár a sóstúró!