Enklávénak vélt autonómia

„Felperes minőségében a Székely Nemzeti Tanács múlt héten kapta meg az Európai Unió luxemburgi bíróságától azokat a dokumentumokat, melyeket az Európai Bizottság ellen indított perében az ET oldalán beszálló államok nyújtottak be. Mivel érvelnek azok az országok, amelyek az Európai Bizottsággal egyetemben úgy vélik, hogy a testületnek nincs illetékessége az SZNT polgári kezdeményezésével foglalkozni?

Csupán néhány napja kaptam kézhez az iratcsomót, ez idő alatt nem volt alkalmam tüzetesen tanulmányozni. Ez hosszasabb folyamat lesz, melyet az ügyvédünkkel közösen kell lefolytatnunk. Beleolvasva viszont megállapíthattam, hogy a román kormány nem kizárólag és nem elsősorban a per tárgyára vonatkozó dokumentumot tett le a bíróság asztalára. A keresetből az elmúlt huszonöt év román politikai retorika köszön vissza. Nem azzal foglalkozik, hogy az Európai Bizottságnak van-e hatásköre a jogszabályra való javaslattételre vagy sem, hanem elkalandozva a lényegtől azt taglalja, hogy amennyiben az európai szervek elfogadnák a Székely Nemzeti Tanács érveit, az enklavizálódás veszélye fenyegetné a székelységet.

Ezek szerint a székelységért aggódik a román külügy.

Egy az egyben. Bár ha valaki utánanéz az enklávé kifejezésnek, meglátja, hogy ez országon belüli területet jelent, amely nem tartozik az őt körülvevő állam joghatósága alá. Ha a román állam a Székelyföldben egy esetleges enklávét lát, az azt jelenti, hogy még mindig nincs tisztában az autonómia fogalmával. (…)

Az efféle politizálásnak a hozadéka az is, hogy a februárban felszólított 153 székelyföldi önkormányzatból eddig mindöszsze huszonegy szavazta meg az autonómia iránti igényt, és azt, hogy egyetlen közigazgatási egységhez szeretne tartozni?

Itt egy picit árnyalnék, mert szembe kell néznünk azzal, hogy egy merőben új, Romániában szokatlan, elvi nyilatkozatról szóló határozat elfogadására kértük a székelyföldi önkormányzatokat. Bizonyos aggályokat el kellett és el kell oszlatnunk, mert mindegyre azt kérdezik tőlünk: mi értelme az egésznek, ha a prefektusok amúgy is megtámadják a döntést? Persze, hogy megtámadják, de ezzel nem tompítják, hanem ellenkezőleg, felerősítik a testületi döntést. A tanácsi határozatokat mindenképp meg kell hozni, és eljuttatni a hazai és nemzetközi fórumokhoz. Akárcsak a kormánymegbízottak és a bíróság ítéletét is.”