Gólya és sültgalamb

„Mindeddig létezett székely himnuszunk, székely népviseletünk, székely táncunk, székely nyelvjárásunk és észjárásunk, székely építészetünk, székely humorunk, székely konyhánk, mindaz, ami az évszázadok során kialakult vagy az idők mélyén kell keresni a gyökereit. De úgy tűnik, vannak, akiknek mindez nem elég az önazonossághoz, a közösségi érzéshez. Föltétlenül szükségük van a székely bélyegre, a székely autós matricára, a székely kártyára, mert szerintük a nagy számban előállítható kis dolgok hordozzák a közösségi üzenetet. Ha a stratégák ezen az úton folytatják, akkor nemsokára lesz székely gyufánk, székely ceruzánk, székely fogpasztánk és eljövendő székely stratégiai termék lehet az a kis tekercs, ami a nagy dolgoknál közismerten nélkülözhetetlen.

A bélyeg mintáját követve pedig egyvalami a fontos: hogy a gyufa ne gyúljon, a ceruza ne írjon, a fogpaszta maradjon a tubusban, azt a bizonyos papírt pedig ne lehessen letekerni, viszont kellő feliratokkal ellátva valamennyien legyenek álmaink üzenethordozói szerte a világban. Ha ezt a modellt követjük, akkor ilyen lesz az autonómia is. Kijelentett, bejelentett, de működésképtelen. Hogy nemzetpolitikailag szépen fogalmazzak: képtelen a mindennapi élet bérmentesítésére. Ezt pedig nagyon nem szeretnénk.”