A korlátolt külügyminiszter

„Titus Corlățean román külügyminiszternek komoly korlátai vannak. Erre mondja a „művelt latin”, hogy: nomen est omen. Azaz: a neved a sorsod, tehát magad vagy. Az ifjú titán külügyér korlátai elsősorban a diplomáciai jártasságban mutatkoznak, de hiányos történelmi ismeretei is meghökkentőek. Ha nem így lenne, talán tárgyilagosabban nyilatkozott volna a trianoni békediktátumról, s nem nevezi következetesen „újraegyesülésnek” a sikeres területszerzést. De ezt már megszoktuk a román politikusoktól, diplomatáktól, hangadó vezérkecskéktől, kik oly lelkesen és meggyőződéssel mekegnek el történelmi ferdítéseket, hogy az a legrosszabb önámítás fogalomkörét meríti ki. Lelkük rajta! Ám a történelemhamisítástól a diplomáciai bunkóságig hosszú az út, de Titus Corlățean ezt is képes megtenni néhány bakugrással.

Szinte példátlan a diplomácia történetében – persze, a Ceaușescu-éra nem sorolható ide –, hogy egyik állam megtagadja a másikét konzuli képviseletek felállítására. Titus Corlățean ezt tette, minden magyarázat nélkül elutasította magyar konzuli irodák létesítését Nagyváradon és Marosvásárhelyen. Ő vélhetően a kolozsvári és csíkszeredai magyar főkonzulátusokat is bezáratná, amint tette volt anno dacumál Ceaușescu a kolozsvárival. Csakhogy most nem a proletár internacionalizmus dirigálja a két ország „örök baráti” viszonyát, hanem európai diplomáciai szokásrendszer, mondhatni: törvény. 

Titus Corlățean nem átallja semmibe venni ezt, s a tudatlan kezdők gátlástalanságával tapicskál a diplomáciai rendszerben, akár az elefánt a porcelánboltban."