Miért háborog az RMDSZ?

„Senki nem ejtett szót az SZNT petíciójára adott kormányválaszról, és nem hallottunk felháborodott nyilatkozatokat a székely zászlók levetetése miatt sem. Nem hangzott el tiltakozás – a művelődési miniszter Kelemen Hunor részéről sem –, amiért Wass Albert könyveit begyűjtötte (minden jel szerint törvénytelenül) a csíksomlyói búcsún a rendőrség, nem emelt szót senki Bethlen Gábor nagyváradi szobrának meggyalázása miatt vagy a vasárnap felállított szovátai Wass Albert-szobor szintén rendőrségi eltávolításáért. A lista hosszú lenne, ha számba vennénk, hogy a kormányra kerülésük óta eltelt pár hónapban hány, a magyarságot, magyarokat ért igazságtalanság esetében hallgattak. Nem győzik hangsúlyozni, a magyarok küldték őket Bukarestbe, a hatalomban is e közösség érdekeit képviselik, ám a valóságban igen keveset látunk mindebből. Egy tapodtat sem lépett elébb az autonómia ügye, sőt, inkább hátrafelé araszolgatunk, egyre távolodva a céltól.
Fura, hogy a Dan Diaconescu-féle párt kormányra hívása az RMDSZ ellenállásába ütközött, de nem emeltek szót az üzemanyag jövedéki adójának növelése, az oszlopadó kivetése ellen, pedig polgárok – köztük magyarok – millióinak zsebét terhelik ezen intézkedések. Az idő tájt éppen azzal voltak elfoglalva, hogy hűséges embereikkel feltöltsék a számukra kiutalt, jól fizetett minisztériumi, kormányhivatali helyeket. Legalább néhányuknak legyen jó dolga, ha már mindenkinek nem lehet – gondolhatták. 
Háttérbe húzódva, a Dâmboviţa-parti politizálásba belesimulva igyekszik helytállni az RMDSZ a hatalomban."