Nana, Escu…

„A múlt század nyolcvanas éveinek végén Romániában elviselhetetlenné vált a nyomor. Napi harminc dekagramm kenyér, havi egy kilogramm cukor és liszt, évente két kilogramm hús volt a fejadag, amiért több órán át kellett sorban állni. Volt olyan kisiskolás, aki nem ismerte a vajat, a csokoládét, a banánt, a kakaót. A lakásokban télen nem volt fűtés, az esti áramszünetek rendszeresen órákig tartottak. Az erdélyi magyarság felszámolását több úton-módon is el szerette volna érni a magát Kárpátok Géniuszának neveztető diktátor. Emlékszem gesztusaira: a szocialista egyenjogúságról beszélve, amikor a románokat említette, keblére ölelő, amikor a magyarokat, németeket és más nemzetiségűeket, magától eltaszító mozdulatokat tett karjaival.

Azóta eltelt huszonöt év, negyedszázada nem láttuk a gusztustalan gesztust.A napokban azonban ismét halhattuk, most, amikor a többség feltámasztaná, visszahívná az ország élére a diktátort.

Traian Băsescu államfő szerint, aki autonómiát akar Romániában, az az ország alkotmányát és a román államiságot sérti. Az autonómia alkotmányellenes, nem lehet tárgyalni róla, még akkor sem, ha az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén történt szavazás után most jó szelet fogott híveinek a vitorlája. Traian Băsescu meggyőződése szerint Románia most olyan helyzetben van, amikor az önkormányzatok autonómiájából is vissza kell vennie, mert a megyei önkormányzati vezetők saját feudumuknak tekintik megyéiket. „Mindannyian románok vagyunk!” – deklamálta végül Traian Băsescu, aki eljutott ezzel Nicolae Ceauşescu kedvenc téziséhez.

Minden bizonnyal nem véletlenül. Traian Băsescu ugyanis jó ösztönű zoon politikon, aki a Romániában csak bizon politikonnak nevezett választóknak az elvárásaira egyik pillanatról a másikra rá tud hangolódni. Ha a lakosság fele visszavárja a kommunista diktátort, hát ő is escu, én is escu, legyen újra Ceauşescu!”