Váratlan kompromisszum

Váratlan fordulattal kompromisszumos megállapodással végződött a példátlannak számító bukaresti kormányválság, amely amiatt tört ki, hogy Traian Băsescu államfő kedden közölte: annak ellenére sem nevezi ki a harmadik Ponta-kormány minisztereit, hogy a parlament nagy többséggel, 346 szavazattal 191 ellenében bizalmat szavazott az új kabinetnek. Az államfő megállapodott Victor Ponta miniszterelnökkel arról, hogy az utólag teljesíti az általa korábban szabott feltételt, és a kormány megváltozott összetételét tükröző, a koalíciós megállapodásokat is rögzítő új kormányprogramot terjeszt a parlament elé, amelyért aztán felelősséget is vállal.

Băsescu konkrétan azt akarja, hogy az RMDSZ kormányra lépésének feltételeként a szövetség és a másik három koalíciós párt közötti megállapodásban rögzített célokat, többek között a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karainak ügyét, valamint a kisebbségek nemzeti szimbólumainak használatát is iktassák be a kormányprogramba.

Victor Ponta miniszterelnök és a koalíció viszont kezdetben ragaszkodott ahhoz, hogy az új kormány csupán a Nemzeti Liberális Párt (PNL) kormányból való kilépése nyomán megszűnt Szociálliberális Unió (USL) 2012-es, a parlament által akkor elfogadott kormányprogramját vigye tovább, és a koalíciós pártok közötti megállapodásokat nem tette volna a program részévé. Mivel két ellenzéki párt, a PDL és a PMP az államfő érveire alapozva, miszerint a koalíciós paktumok kormányprogramba való beiktatásának elmulasztása alkotmányellenes, megóvta az alkotmánybíróságon a parlament bizalmi szavazásának eredményét, a kormányoldal kezdetben kivárásra játszott, mivel a taláros testület közeli időpontra, szombatra tűzte ki a beadvány megvitatását.

A kompromisszumos megoldás véget vetett a patthelyzetnek, és első körben mindkét fél sikerként könyvelheti el. A jelek szerint a megállapodással sikerült véget vetniük a válságnak, így elvileg a kormány elkezdhet dolgozni. A további fejlemények már attól függnek, hogy a kormány valóban az államfő által kért módon írja át a kormányprogramot, vagy sem. Ha igen, az mégiscsak Băsescut hozná előnyösebb helyzetbe, mivel olybá tűnhet, mintha elismernék, hogy az elnök érvelése igaz volt, ők pedig alkotmányellenesen akarták megkezdeni működésüket. Pedig evidens, hogy a be nem iktatott kormány nem járulhat parlament elé, a korábbi ügyvivő kabinet pedig nem vállalhatott volna felelősséget egy másik kormány programjáért.

Az elnöki ultimátum mögötti csapda ugyanakkor továbbra is ott van. Az államfő azt akarja, hogy a kormány egy olyan kormányprogramért vállaljon felelősséget, amely olyan elemet tartalmaz, ami miatt már megbukott egy kabinet. A MOGYE magyar karainak ügyéről van szó, amelyek miatt 2012-ben épp Ponta és az akkor még létező USL buktatta meg az Ungureanu-kormányt. Megtörténhet, hogy az USL programját nagy többséggel felvállaló honatyák jó része egy olyan kormányprogramot már nem szavazna meg, amely magyar kisebbségi követelések teljesítését is tartalmazza, ezért kérdéses, hogy Ponta akar-e kockáztatni. Ha igen, és a kormányprogramot megszavazza a parlament, az továbbra is az államfőnek kedvezhet.

Băsescu a jelek szerint kampánytémái között előkelő helyen kívánja alkalmazni a magyarellenes retorikát, mert úgy érzi, erre van most „kereslet”, azzal maradhat mandátuma decemberi lejárta után is a politika élvonalában, ha a magyar igényeket az asztalról lesöpörve az „egységes nemzetállam” védelmezőjének szerepében tetszeleg. Az, hogy a kormány szerda délutáni eskütételén „régi szövetségesének” nevezte az RMDSZ-t, inkább csak az irónia kategóriájába sorolandó.

Ponta és két másik koalíciós partnere viszont most a barikád másik oldalára került, hiszen ezúttal ők kényszerültek koalícióra kérni az RMDSZ-t is, hogy meglegyen a parlamenti többségük. Ezzel tudathasadásos helyzetbe kerültek, hiszen eddigi kormányzásuk során éppen hogy nem a magyarbarát gesztusokról híresültek el – gondoljunk csak a MOGYE magyar karainak megtorpedózására, a székely és magyar zászlók elleni hadjáratra - , viszont most a magyarok parlamenti szavazataira is szükségük van. Bizonyos, hogy kényelmesebb volt számukra, hogy a kormányprogramba nem vették be a magyar igényeket. Nem mintha nagyobb eséllyel kecsegtetne a megvalósításukra, ha most bekerülnek, hiszen korábbi kormányprogramokban is szerepelt például a kisebbségi törvény ügye, amely azóta is valahol egy parlamenti fiók mélyén lapul. Viszont ha nem szerepelnek a programban, Pontáék legalább elejét vehetik annak, hogy – pláne így, kampányévben – azt mondják rájuk, hogy teljesen eladták magukat a magyaroknak.
Az előzmények ismeretében elmondható: ha teljes egészében bekerülnek az RMDSZ-szel kötött paktumban foglaltak a programba, nem a mostani volt az utolsó csörte az államfő és az új, immár harmadik Ponta-kormány között.