fotók: Balogh Levente
Nem százas
béel
2018. október 12. péntek, 14:05
A gesztus értékelendő, de ettől még nincs mit ünnepelni.

Akárcsak Erdély és a Partium többi városában, Nagyváradon is az úgynevezett centenárium lázában ég a város román vezetésű önkormányzata. (Aki nem tudná: a hírhedt centenárium az 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés évfordulója, amelyen az ott összegyűlt románok egyoldalúan kimondták, hogy azt szeretnék, ha Erdély és Kelet-Magyarország egy része elszakadna az anyaországtól, és Romániához csatlakozna).

Ezt a városban azt is súlyosbítja, hogy még 1990 után a már akkor is román többségű városvezetés október 12-ét tette meg a város hivatalos ünnepnapjává, 1918-ban ugyanis ezen a napon fogalmazták meg egy váradi román ügyvéd, Aurel Lazăr házában a románok elszakadási törekvéseiről szóló nyilatkozatot, amelyet néhány nappal később olvastak fel a budapesti országgyűlésben. (Nota bene, akkor a város mintegy 92 százalékban magyar többségű volt). Emellett 1944-ben ezen a napon szállták meg a várost a szovjet csapatok, amelyek mellett román egységek is érkeztek.

Ezért aztán ezen a napon város mintegy 25 százalékát kitevő 50 ezer magyarnak semmi ünnepelni valója sincs

(szerintünk a románoknak se nagyon), most viszont az önkormányzat a centenárium és az egyoldalú „városünnep” jegyében elképesztő piros-sárga-kék zászlóözönbe borította a város főterét, a Szent László teret, valamint az oda vezető Zöldfa utcát.

Emellett a belvárosi épületek homlokzatára az Erdély elszakításában kulcsszerepet játszó román személyiségek arcképét ábrázoló molinókat helyeztek el.

Ezekből kijutott a városházára is, ott viszont valamivel korrektebbre sikerült a dolog: Aurel Lazăr – aki 1928 és 1930 között a város polgármestere volt – portréja mellé

Nagyvárad leghosszabb ideig hivatalban levő és legelismertebb polgármestere, Rimler Károly arcképe is felkerült.

Ő 1902 és 1919 között állt a város élén, és az ő idejében ment át a város a leglátványosabb fejlődésben, mind az infrastruktúra, mind az emblematikus épületek felépítése terén. És hát ő volt a város elöljárója 1919 április 20-án is, amikor inkább behívta a megszálló román hadsereget, minthogy visszatérjenek a városba a Tanácsköztársaság kommunista „jótevői”.

Rimler Károly kapcsán amúgy a város jelenlegi polgármestere, Ilie Bolojan már többször kijelentette, hogy őt tekinti a példaképének, és szobrot is ígért neki a városháza közelében.

Szóval most egyrészt örülhetünk, hogy a város jelenlegi irányítói elismerik az egykori magyar polgármester érdemeit. De azért a váradi magyarok – és persze a jóérzésű románok – biztosan nem tiltakoznának, ha inkább egy olyan napon ünnepelnék a város napját, amely valóban közös ünnep lehetne.

A mostani ugyanis csak a szakadékot mélyíti a két közösség között azáltal, hogy a magyarokat kirekesztik az ünneplésből, és a legyőzetésükre emlékeztetik őket.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/28479
Egyre nagyobb és hangosabb a zártkörű buli.
Igaz ugyan, hogy Ecaterina Andronescu, a régi-új oktatási miniszter tudja, mennyi kétszer kettő, viszont az oktatási stratégiák szétcseszése terén is markánsan bizonyított.
És amúgy sem lesz képes semmit megvalósítani.
Kulturálisan az. De jure nem az. De hogy elege van a bukaresti bojárok packázásaiból, úgy tűnik, tény.
Naná, hogy ezért is feljelentette a fürdővárost.
Ajaj, mi lesz ebből! Gyulafehérvár és Nagyszeben is társulna a négyekhez.
Vagyis az tisztelt országvezetés jól megszívatta drága, de annál trébb ünnepléssel, cserébe adott neki ingyenkaját.
Sorra kerülik el az országot a legnagyobb járműipari társaságok.
A hatalom a nép orra alá dugja a trikolórt, és onnan tilos másról beszélni. Sabin Gherman írása.
Bepillantottunk a jövőbe, ami már a jelen: mesterséges intelligenciával és robotokkal élünk együtt. Vérkomoly kérdésekkel játszottunk el az idei Kommunikációs Napokon.
Nem nagyon tudni, honnan lesz tízmilliárd euró helyi beruházásokra, amikor az idei utolsó nyugdíjakat a kormány tartalékalapjából fizetik ki.
Ez pedig édeskevés, már ha közoktatási stratégiáról beszélünk és nem újramelegített vitákról, véli Mircea Miclea, volt oktatási miniszter.
Na jó, ellenzéki megrendelésre készült, de azért olyan nagyot nem tévedhet.
Az emberi jogok világnapján történt. Vagyis hétfőn. Amikor a közleményírók is agyhalottak.