Emlékeznek erre az alakra? Az a neve, hogy Valentin Popa. (Ja, érdemes megnézni: román nyelvű Wikipédia oldalán az áll, hogy Románia Szocialista Köztársaságban született. Ami igaz, csak másoknál azért nem ez áll a szülőtelepülés helyén.) Mérnök az istenadta. Egyetemi tanár. A suceavai Ștefan cel Mare Egyetem rektora is volt. Meg tanügyminiszter. Tudják, aki pámblikát mondott pántlika helyett. Bár annak fényében, hogy a nyelvhelyességi zavarok gyakorlatilag a sertéspestisként sújtják az utóbbi idők román kormányait, ezen nincs is mit csodálkozni. Azon talán (még) igen, mekkora seggcsók kell ahhoz, hogy egy ilyen alak legyen az oktatási miniszter.

De: pont egy héttel ezelőtt Popa úr lemondott. Tudják, amiatt a sürgősségi kormányrendelet miatt, amelyben ott volt az a cikkely, hogy a nem román tannyelvű elemi osztályokban coki a tanítóknak, nem oktathatják többé a román nyelvet, jönnek helyettük a jól felkészült román szaktanárok. Aztán jöttek a civilek, az oktatási szervezetek meg az RMDSZ, és a kormányrendelet ominózus cikkelye megbukott. Hát ezért. Persze, Popa mester már a lemondásakor igazi nemzeti hősként viselkedett. Ezt mondta: „Úgy vélem, a román nyelv és Románia nem alku tárgya.”

Nos, azóta eltelt egy hét, és ez az alak tartott egy sajtótájékoztatót, melynek során saját miniszteri tevékenységét értékelte. Nyilván nem adott egyest magának. Sőt! Kitartott abbeli meggyőződése mellett, hogy a román nyelvre nagy veszedelem leselkedik a kisebbségi osztályokban. Idézzük? Idézzük: „A saját fülemmel hallottam. Ott voltam, azokban az osztályokban, egyszerű kérdéseket tettem fel a gyerekeknek. Hallottam, amint egy képviselő azt mondta, felnőtteknek való kérdéseket tettem fel. Kérdem én, a viszontlátásra felnőtteknek való? Mert erre se tudtak válaszolni. Szerintem szörnyűség, hogy öt-hat évnyi romántanulás után, heti négy órával, nem tudnak egy rövid párbeszédet folytatni, és az is, hogy egy ilyen rendszert fenn kell tartani.”

A magát egyáltalán nem bukott miniszternek tartó Popa úr a politikusoknak is küldött egy intőt. Hát hogy lehet úgy megszavazni egy kormányrendeletet, hogy el se mennek az illető osztályokba (ahogy ő tette, ugye), és meg se nézik, mennyire nem tudnak azok a kisebbségi gyerekek románul. Ez így nem mehet tovább.

Mi viszont annak örülünk, hogy Valentin Popa úr továbbmegy. Hogy hova, az kevésbé érdekel. Természetesen sajnáljuk azokat a többségi diákokat, akiket tehetségével szekálni fog. Annak viszont nagyon örülünk, hogy a jövőben nemigen fog kisebbségi osztályokat látogatni.