Bagóért
Jean St'Ay
2018. július 15. vasárnap, 14:31
Kukába, feledésbe vagy éppen háttérbe merült politikusok „relikviái” kaphatók egy adok-veszek oldalon. (Nem csak) gyűjtőknek.

Van, aki bélyeget gyűjt. Más emberfia zsebkendőket, régi fegyvereket, festményt, autót. De olyan is akad, aki női hajat gyűjt. Ebbe a szokatlanabb kategóriába tartoznak azok az emberek, akik többé-kevésbé letűnt korok politikusainak tárgyait halmozzák fel lakásukban. És ha egyszer van kereslet, a kínálat is idomul hozzá. Az egyik hazai adok-veszek oldalon jó pár politikusi „kegytárgyat” vásárolhat a kedves érdeklődő.


Azért ez nem semmi, na! Vajon ő volt a parfüm arca is?

Itt van mindjárt egy igazi különlegesség: Traian Băsescu ex-államelnök parfümje. A tárgyhoz tartozó leírás igazán szemléletes. Hogyaszongya, az üveg egy női alakot formáz, valószínűleg Elena Udreát, a volt elnök üdvöskéjét, ex-környezetvédelmi minisztert. Az üveg egy remekmívű, bársonnyal bélelt fekete dobozban található, amelyben ott az arany betűkkel rótt felirat: „Traian Băsescu – Eau de parfum”.

Az eladó szerint a parfümöt valószínűleg 2006-ban rendelte meg Florian Anghelescu üzletember, mégpedig az Băsescu úr születésnapjára. Sajnos Anghelescu úr nem érte meg a születésnapot, 2006 márciusában holtan találták villája alagsorában.

Amúgy az eladó teljesen tisztességesnek tűnik. Megjegyzi, hogy az üveg üres, azaz elfogyott belőle a parfüm. És azt is megjegyzi, hogy az áruba bocsátott tárgy gyűjteményi darab, és nem képvisel semmiféle politikai állásfoglalást. Ja, a remek darab potom 800 lejbe kerül.


A nagy agyarak 23, a kicsi 14 centi hosszúak!

Nézzük tovább. Adrian Năstase ex-miniszterelnök egészen biztos jobban célzott, amikor nem saját magát vette célba. Bizonyíték erre az a vaddisznótrófea, amelyet a talapzaton felirat szerint az ifjú Adrian 1979-ben szerzett egy szervezett vadászaton, még a szépemlékű Ceauşescu-érában. Az agyarak valóban szép példányok. És jár hozzá két korabeli bolgár vadászverseny-érem is, ajándékba. Az ár: 680 lej.


Mi lesz veled, Vadim? Na ja, azóta kiderült.

Tovább: az oldal egy másik izgalmas darabja egy ezüstből készült érem, amelyet a Nagy-Románia Párt készíttetett, létezésének 10. évfordulója alkalmából, természetesen, a hősi Vadim Tudor-korszakban. Az érem egyik oldalán az áll, hogy: „Nagy-Románia Párt, 1991–2001, 10 év, Dicsőség Krisztusnak!” A másik oldalon meg ez: „Le a maffiával, fel a hazával! Isten éltessen Nagy-Romániában! Quo Vadim?” Nem lehet röhögés nélkül kibírni, persze, de közben tudjuk, ez tényleg létezett. És ha kell nekünk ez a relikvia, simán beszerezhetjük, 900 pengőő lejért.


Szavazzon a Nemzeti Parasztpártra! Szavazzon az ország jövőjére! Ezzel a szlogennel ma már nem lehetne nagyot kaszálni, de 1990-ben...

Ha az ember egy kicsit utánanéz, talál az oldalon mindent, mi gyűjtőszem-szájnak ingere: Ion Iliescu ex-elnök zsebnaptárát (50 lej), egy, szintén Ion Iliescu államelnök által aláírt szabadalmi okiratot (100 lej), Ion Iliescu által dedikált könyvet, vintage (!) Petre Roman-portrét (25 lej), a Román Nemzeti Parasztpárt 1990 utáni első választási plakátját 1990-ből (65 lej), és a sor folytatható. Jó bömgészést, jó vásárlást kívánunk!

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/27384

Beérkezett trackbackek

Négy nagyváros a kezébe vette a sorsát. Elkezdődött volna a gyakorlati regionalizálás? És vajon mit fog szólni mindehhez a bukaresti bojárság?
Többször át lett ismételve és fel lett mondva a lecke a román-magyar érdemi párbeszéd elkezdésének a fontosságáról az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pénteki, kolozsvári konferenciáján. Idén is.
Jobban játszott, de nem eléggé jól Athénban a magyar válogatott.
Tanulság: nyugodtan lehet kutatni a szekus besúgók után, amíg szembe nem jön valaki, aki túl magas polcon van.
Még a siralmas téesznyugdíjakat is bankkártyára utalná az állam.
A gesztus értékelendő, de ettől még nincs mit ünnepelni.
Mert egy putyinista-erdoganista beütésű autarchikus ceauşiszta nemzetállam. És nincs politikai víziója. És nem akar integrálódni. És, hopp, hasonlítani igyekszik Magyarországhoz.
Ezt persze könnyű leírni. Dragneát és csapatát kifüstölni a kormány épületéből annál nehezebb. És lehet, kicsit kevés is hozzá ez a Klaus Iohannis.
A gyulafehérvári román nemzetgyűlésről sok szó esik a centenárium évében, de csak kevesen beszélnek arról, hogy 1918 decemberében ellen-nagygyűlést is tartottak Kolozsváron. Erről is beszélt a Korunk Akadémia legutóbbi meghívottja, Fodor János történész.
Semmit nem tudni róluk, de valószínű, hogy más nyelven tanulják az ábécét.
A dühös fuvarozókat lebeszélték a sztrájkról néhány ígérettel.
Nem vehetnek örökbe gyereket a meleg párok.
Református szórványmagyarok, szász evangélikusok, bukovinai lengyel és székely katolikusok nyomában jártunk, megnéztük a román ortodoxok egykori kulturális fellegvárait is.
A szerzőnek teljes mértékben igaza van: Bukarest abszolút nem Budapest! De teljesen más okok miatt, mint amiket felsorol.