A közigazgatási törvénykönyv Románia Szenátusa által elfogadott módosításai

valóságos bombát képviselhetnek Budapest és az RMDSZ Székelyföld autonómiájának irányában kifejtett erőfeszítése számára,

feszültté téve a kétoldalú kapcsolatot és – a Centenárium évében – kedvezőtlen helyzetbe hozva Romániát.

Románia Szenátusa június 11-én 85 igen szavazattal, 25 ellenében és 11 tartózkodás mellett elfogadott egy törvényjavaslatot, mely a decentralizálás és bizonyos közigazgatási tisztségek, különösen a kormánymegbízotti tisztség szerepének felhígítása irányába módosítja a közigazgatásról szóló törvénykönyvet. Az RMDSZ-nek fontos szerepe volt a végleges forma kialakításában. A romániai magyar kisebbség fő reprezentatív pártja ezekben a módosításokban látja az utat a „valódi helyi autonómia” eléréséhez, ahogy azt Cseke Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője nyilatkozta egyik sajtóközleményében. Miért képviselnek ezek a módosítások olyan témát, mely túllép a szigorúan vett közigazgatási kereteken, valamint a helyi és központi hatóságok közötti kapcsolatokon?

Először is, a Szenátus által elfogadott és a Képviselőház elé terjesztett módosítások nem formaiak, hanem tartalmiak.

A 636 cikkelyben olyan rendelkezések rejtőznek, melyek aláássák Románia szuverenitását,

melyet – többek között – az alkotmányban rögzített hivatalos nyelv képvisel. Ennek megfelelően a 94. cikkelyben az áll, hogy „[…] a kormánymegbízotti hivataloknak, a kihelyezett közszolgáltatóknak a kapcsolattartás során kötelességük biztosítani az adott nemzeti kisebbség nyelvét, az alkotmány, a jelen törvénykönyv és azon nemzetközi szerződések rendelkezéseivel összhangban, melyeknek Románia része”, a 20 százalékos kisebbségi arány figyelembe vételével. Konkrétan, a kihelyezett közszolgáltatóknak, melyek Románia kormányának közvetlen kiterjesztései, mint például az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság (ANPC) vagy a Pénzügyőrség, a román nyelv mellett kötelességük lesz a magyar nyelvet is hivatalossá tenniük. Sőt, ugyanezen cikkely 2. bekezdése szerint, a korábban említett 20 százalékos arányt a fentebb említett entitásokon belül meg lehet támadni és a döntés az illetékes döntéshozó szervek szintjére hárul.

Azon a legitim vitán túlmenően, mely arról szól, hogy milyen intézményi keretet biztosítanak a magyar kisebbség működéséhez, a román nyelv hivatalos nyelvi státuszának meggyengülése azzal, hogy

a kihelyezett intézményekben kötelezővé tennék a magyar nyelvet, fontos és aggasztó lépés Székelyföld autonómiája felé.

Ez a rendelkezés még nagyobb súllyal esik latba azzal, hogy ez a Románia és Orbán Viktor Magyarországa közötti regionális kapcsolat kontextusába helyeződik. Utóbbi nem rejtette véka alá, hogy a „nemzet határok feletti egyesítése” a célja, mely megfogalmazást a miniszterelnök irodája által a határokon túl élő magyar állampolgároknak küldött egyik levélben szerepel, melyet a Fidesz nyomására nemrég bezárt Budapest Beacon kiadvány tett közzé. Sőt, ugyanebben a cikkben utalnak a Fidesz által Magyarország alkotmányán végrehajtott módosításokra, melyekben kifejezik támogatásukat a határokon túli magyar közösségek „önkormányzatainak létrehozásához”, mely kifejezés sérti az ilyenfajta kisebbségekkel rendelkező országok integritását és szuverenitását, melyek közül Románia esete a legjelentősebb.

A legutóbbi parlamenti választáson elért jelentős győzelem ellenére Orbán Viktor és kormánya egy csomó bírálatot váltott ki, mind a magyarországi belpolitikán belül, mind az európai színpadon, a Fideszt átható endémiás korrupció miatt. Az olyan kiadványok, mint a Financial Times, a Spiegel, vagy a The Guardian részletesen bemutatták, hogy az Orbán-kormány miként irányít át a rezsimhez közeli személyekhez európai és állami pénzeket, effektív módon egy Orbánhoz közeliségen, nem pedig szabad versenyen és meritokrácián alapuló új gazdasági elitet hozva létre.

Az sem segít, hogy az RMDSZ a Fidesz melletti nyilvánvaló preferenciát mutat

ahelyett, hogy – legalábbis látszólag – egyenlő távolságtartást tanúsítana a magyar politikai színpad valamennyi tagjával szemben. Ahogy arról a Hungarian Spectrum beszámolt, a magyarországi szocialista pártot, az MSZP-t képviselő Karácsony Gergely (valójában Párbeszéd Magyarországért – a szerk.) és Molnár Gyula egyik látogatása nyomán, melynek keretében Kelemen Hunorral találkoztak, utóbbi azt nyilatkozta a sajtónak, hogy „időpazarlás” a szocialisták bármiféle választási kampánya Erdélyben, ezt a megalázást pedig azonnal átvette a magyarországi Fidesz-párti sajtó (Kelemen Hunor álláspontja itt – a szerk.). Ez a szoros RMDSZ–Fidesz kapcsolat megerősíti azt a felvetést, hogy a romániai párt cselekedetei – akarva-akaratlanul – a Budapest felől érkező revizionista irányvonalra simul rá.

Másodsorban a fentebb említett 94. cikkely Romániának arra a kötelezettségére is utal, hogy tiszteletben tartsa az általa aláírt nemzetközi szerződéseket. Megemlítendő, hogy a Velencei Bizottság 2001. októberi, a rokon állam által a nemzeti kisebbségeknek nyújtott kiváltságos bánásmódra vonatkozó jelentésében az áll, hogy

„kiváltságos bánásmódot csak rendkívüli helyzetekben lehet más területeken biztosítani, mint az oktatás és a kultúra”.

Azt a kiváltságos bánásmódot, amelyre a szöveg utal, a rokon állam nyújtja a rokon kisebbségnek, de tekintettel a Budapest által e téren az utóbbi években tett lépésekre, valamint a Fidesz–RMDSZ kapcsolatra, az RMDSZ-nek a nemzetközi szerződésekre való hivatkozása a Szenátus által elfogadott törvényszövegben nincs összhangban a nemzetközi gyakorlattal. A Bizottság jelentése semmilyen formában nem említ közigazgatási területen megnyilvánuló kiváltságos bánásmódot. Bár a belpolitikából, Románia Parlamentjén keresztül érkezik, az a tény, hogy az RMDSZ a nemzetközi jog tiszteletben tartására hivatkozik, miközben ez nem tartalmaz ilyenfajta kötelezettségeket, megkérdőjelezi valódi szándékait.

Ezen kívül fennáll a magyar nyelv használatának és használata kötelezővé tételének jelentős veszélye,

tekintettel arra, hogy több mint 350 000 romániai magyar etnikumú személy kapta meg a magyar állampolgárságot, ami Magyarország államnyelvének hivatalos nyelvként való használata lehetőségét biztosítaná egyes Románia területén tartózkodó magyar állampolgároknak. Ha szigorúan a nemzetközi normákat vennénk figyelembe, a szóban forgó állampolgárok jogállása a magyar állampolgárság megszerzésével radikálisan megváltozik, ugyanis de facto kikerülnek egy etnikai kisebbség tagjainak kategóriájából és bekerülnek egy másik nemzet tagjainak kategóriájába. A regionális külpolitikai megfontolásokon túlmenően a magyar nyelv használatának bevezetése az állami intézményekben gyakorlatilag nem tesz mást, csak még jobban elszigeteli egymástól a két közösséget.

Következésképpen, ha figyelembe vesszük az Orbán-rezsim autokrata tendenciáit, a demokrácia romlását és a korrupció előretörését Magyarországon, a Budapest és Kreml közötti meleg kapcsolatot, Orbán nyilvánvalóan revizionista diskurzusát, valamint az RMDSZ egyértelmű Fidesz iránti preferenciáját,

a közigazgatási törvénykönyv általuk támogatott módosításai fokozott figyelmet és kiterjedt elemzést igényelnek Románia részéről,

a regionális és európai politikai helyzet figyelembe vételével. Ezen kívül azon is el kellene gondolkodnunk, hogy a büntetőtörvénykönyv módosításával kapcsolatos politikai zűrzavar közepette milyen kevés figyelmet kap ez a törvénymódosítás, amely azt jelezheti, hogy voltaképpen létezik egy hosszútávra szóló stratégia és alku, mely katasztrofálisnak bizonyulhat Romániára nézve. Mindez abban az évben, amikor Románia egy évszázadnyi szuverenitást és modernitást ünnepel.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.