Sokánt!
Jean St'Ay
2018. március 28. szerda, 15:36
Értjük mi az ultrahazafiságot, az egységes oszthatatlanságot, az egyesülésvágyat… ezúttal azonban a román állam egyik intézménye nyilatkozott.

Az eset első ránézésre megszokott, tekintettel a centenáriumi román unionista lázra, a hazai és moldovai egyesülési nyilatkozatosdi patrióta divatjára, és egyáltalán. Történt, hogy március 27-én, kedden, Besszarábia és Románia egyesülésének 100. évfordulóján a Konstanca Megyei Tanács megszavazta a Moldovai Köztársasággal való Egyesülési Nyilatkozatot.

Ismételjük: ebben még nincs semmi rendkívüli. Ahogy abban sincs, hogy a magasztos pillanatot megelőzően volt himnuszéneklés, gyermekkórus, tematikus könyv- és fotóosztogatás. És ahogy abban sincs, hogy az egyesülési nyilatkozatot egy híján az összes megyei tanácsos aláírta, politikai hovatartozástól függetlenül. A kivételt egy liberális képviselő jelentette, aki azt mondta, nem támogat egy ilyen olcsó politikai propagandát. Kérdés, mit kap ezért Ludovic Orban liberális pártelnöktől, aki újabban szintén nagyon lobogtatja az egyesülés zászlaját. Lehet, Konstancára még nem jutott el a híre.

Ami rendkívüli, az maga az egyesülési nyilatkozat szövege. Tessék:

„Konstanca megye támogatja a Moldovai Köztársaság azon településeivel való azonnali fraternizálást, amelyek nyíltan és felelősségteljesen kinyilvánították egyesülési akaratukat az anyaországgal. És ha a mai egyesülésünk szimbolikus is, segítsen bennünket az Isten abban, hogy döntő lépést tehessünk a teljes egyesülés felé, midőn nem lesz határ a Prutnál, és a Dnyeszter és a Tisza között élő emberek együtt munkálkodnak majd mindenki sikerére és megelégedésére, a többi civilizált nép oldalán.”

Akárhonnan nézzük is az utolsó mondatot, a Tisza folyó emlegetése igencsak furcsa. Igaz ugyan, hogy a Tisza Ukrajnában ered, aztán Románia, Magyarország, Szlovákia és Szerbia érintésével a Dunába ömlik. De ha egy pillantást vetünk a térképre, enyhén szólva megkérdőjelezhető, hogy az egyesülési nyilatkozatban nem Magyarország területéről lenne szó. Másrészt talán sokan ismerik Mihai Eminescu román költő versét, a Dojnát. Így kezdődik: „A Dnyesztertől a Tiszáig / Sír a román, panaszkodik: / Hogy nem halad, bárhova lép, / Annyi itt az idegenség.” Ha ehhez hozzácsapjuk a román ultranacionalisták elképzelését, miszerint Románia nyugati irányban a Tiszáig tart, akkor helyben is vagyunk.

A különbség, ismételjük, csak annyi, hogy ezeket az ideákat a különböző ultranackó figurák, szervezetek, politikai alakulatok szokták hangoztatni. Ezúttal azonban a román állam egyik hivatalos intézményéről van szó.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/25972
Az ukrán nyelvű plakátok Ungvár, Munkács és Beregszász melletti főutak mentén jelentek meg.
Miután a Velencei Bizottság nyilvánosan is elkezdett aggódni a btk és az igazságügyi törvények módosításai miatt.
Ma még pompásan virítanak a gesztenyefák virágbugái a kolozsvári nemzeti színház oldalán. Október végén! De holnap már jön a hideg meg a zimankó. És az őszi tavasznak vége.
Ceaușescu a magyarok bőrén építgette a román nacionálkommunizmust, és reformok helyett szélsőséges nacionalizmussal takarózott, ahogy komolyabb válsághelyzetbe került.
Van remény? Erdély, a Partium és a Bánság szövetséget köt, hogy fejlesztési stratégiák terén bár, de leváljon a bukaresti bojárkormányról.
És ezzel még szinte semmit nem mondtunk a lesújtó kutatási eredményekről.
Ha tetszik, a mioritikus haza példásan bizonyított, már ami a rossz tanuló státust illeti. És a jelek szerint a tasli nem is fog soká késlekedni.
Határ a csillagos ég, persze, de itt az alapszükségletekről van szó.
Ötszáz éve is orvoshiány volt Erdélyben, nem csak ma.
Noha rém egyszerű forgatókönyv szerint zajlik ez a horrorfilm, elég sok pénzbe kerül. És alaposan ránk tud ijeszteni. Ja, és nem csak egy film.
Elvileg. Mert úgy lett kitalálva, hogy nem igazán ellenőrzi senki.
A román tudás fellegvárának lakói kábé csak a nacionalista hőbörgés szintjén fejtik ki tevékenységüket. Amúgy köszönik, jól élnek, és szarnak az utókorra. Sabin Gherman írása.
Még december elsején átadnák, ha már egyszer Centenáriumi híd a neve.
Érdekes, hogy miközben Romániában drasztikusan csökkent a EU iránti bizalom, Magyarországon éppen most mutat növekedést.