A szaunába Laczkó-Vass Róbert legújabb műsoráért mentünk együtt a színész stabilan gyarapodó kolozsvári rajongótáborával. Az ő és Nagy Gergő zongoraművész A legjobb ember – átok, panasz, zsoltár és ének című zenés Ady-fantáziája ugyanis a Bánffy-palota Tonitza-termében kapott helyet az idei Kolozsvári Magyar Napokon.
Az idén már többször kipróbált termet egyrészt nem lehet szellőztetni program közben, másrészt legalább 150-en zsúfolódtunk Nicolae Tonitza festő képei közé, ahova legtöbb száz ember tud leülni kényelmesen. (Ady-versek környezeteként tökéletes lett volna a Szépművészeti Múzeumnak ez a zsebgalériája, tudtuk meg utólag az eredeti elgondolást, az 1886-ban született román festő ugyanis Ady Endre kortársa volt.)
Ekkora közönséget valószínűleg nem egyedül Ady, még csak nem is a megzenésített Ady vonzott, hanem Laczkó Vass Róbert zengő hangja és előadói karizmája. Már nemcsak élvezzük, hanem várjuk is, hogy minden nyáron új verses-zenés esttel lepjen meg. Idén a színész hangján Ady mellé szegődtünk a hit, a háborgás, a szerelem és a halál ösvényein a pesti kocsmáktól a párizsi Szent Mihály útjáig.
Laczkó-Vass Róbert nemcsak előadóként kiváló: az estje előtti napokban kitűnően adagolta az információkat Ady verseinek azon megzenésítőiről, akikről eddig nem is hallottunk. Ady korabeli megzenésítői közül Kodály és Bartók mellett csak Nicolae Bretan (1887-1968) tanult kifejezetten zenésznek, Eisikovits Mihály és Reinitz Béla jogot végzett, de egyikőjük sem lett gyakorló ügyvéd, hanem zenei szakíróként, tanárként és dalszerzőként dolgoztak. A kiváló sanzon- és kuplészerző Reinitz ráadásul Ady jóbarátja volt, ismerte a költő előadásmódját, hanglejtését, amit Kodály szerint bele is komponált az Ady-dalaiba.
Megzenésítve az Ady-pózok sem tűnnek már olyan modorosnak, Laczkó Vass Róbert pedig gondoskodott róla, hogyha egy-egy dallam édessége túlszelídítené Ady haragját, vagy ellágyítaná a közönséget, akkor ezek közé egy-egy szakasznyi éles szavalatot dobjon. Amelyek így még jobban illusztrálták, hogy tulajdonképpen mennyire sanzonosak Ady Endre versei.
Bár több olyan vers és dallam elhangzott, amelyet és így Kolozsváron még nem hallottunk, az egészen bizonyos, hogy hiába ismertük mind az Emlékezés egy nyár-éjszakára címűt, még soha nem hallottuk ennyire vészjóslónak azt, hogy „Különös, különös nyár-éjszaka volt”. Holott csak egy szokásosan katarktikus, Laczkó Vass Róbert-féle nyár-délután volt.
A színésszel hétfőn még lehet találkozni a Györkös Mányi Albert Emlékházban, ahol délután háromtól kezdődik a Nyitott szemmel beszélgetősorozatának nyári különkiadása Részigazságok metszéspontján – migráció magyar szemmel Németországban címmel. Meghívottai Rab Irén kultúrtörténész, a Göttingeni Egyetem volt magyar lektora és Csákvári Dániel református lelkész Münchenből.