Albert Csilla és Dimény Áron | Fotók: Biró István
Színház az egész
szabot
2016. november 14. hétfő, 22:32
Kalucsnival caplatunk beléjük, találkozunk a Szekuval, és ugyan nem ússzuk meg a gyomorgörcsöt, de hátha nem adjuk már tovább.
Ősbemutatót tart szerdán a Kolozsvári Állami Magyar Színház: a marosvásárhelyi születésű Dragomán György Kalucsni című darabját Visky András rendezésében láthatja először közönség. Méghozzá plexi által világosan: a sokkolóan valósághű díszletet, a '80-as évekbeli romániai lakásbelsőt egy plexifal választja el a nézőtértől a Stúdióteremben. 
 
Mert az előadás bevezetés a '80-as évekbe, mégpedig múzeumszerű bevezetés, mondta Visky András a mai beharangozó sajtótájékoztatón: a fotografikus valószerűség közelít, a plexifal távolít a diktatúra mindennapjaitól, de nézőként körbevesz majd minket a '80-as évek hangja. A díszleten kívüli falakon Erdély szerte híres és / vagy hatalmi pozíciót betöltött szerkesztők – Gáll Ernő, Kántor Lajos, Cs. Gyimesi Éva, Könczei Ádám és Markó Béla – titkosszolgálati anyagát olvashatjuk faximile másolatban.
 
A Kalucsni főszereplője is egy erdélyi város helyi lapjának a szerkesztője, feleségével, lányával és édesanyjával él egy negyedik emeleti tömbházlakásban. A család saját boldogságát keresi, és a kivándorlásban véli megtalálni – de mit hajlandó feladni a boldogságért és a szabadságért a Szeku darálójában? A két házkutatás közötti családi mindennapok része az is, hogy a férj beleszeret a szekusezredes lányába, a szerelmi háromszög nagyon éles csúcsai pedig kikezdik ezt a világot – ismertette (tőle szokatlan módon) a darab alaphelyzetét Visky. 
 
Kalucsni - Fotók: Biró Zsolt
 
Fotók: Biró István
 
Az viszont egyáltalán nem szokatlan, hogy végérvényes válaszokat nem kapunk. A Kalucsni nem tézisdarab, a nézőnek is hozzá kell tennie a saját történetét, figyelmeztetett a rendező, de ettől még érthető lesz egy mai középiskolás számára is, aki még nem élt a '80-as években vagy diktatúrában. 
 
Azért kell nyilvánosan és otthon is beszélnünk a '80-as évekről, hogy mit tettünk, hogyan éltünk akkoriban, hogy a mostani kamaszoknak ne kelljen hasonlót megélniük. Nagyon nem mindegy, milyen mintákat adunk át a gyerekeinknek: a szolgaság, a rabság, a megalázkodás mintáit ugyanúgy akaratlanul és tudattalan módon adjuk tovább, ahogy gyerekként, kamaszként belénk ivódtak a kommunista diktatúra utolsó évtizedében – mondta Visky András, akit leginkább az zavar, amilyen általánosságban szoktunk komcsizni, holott azok közül is, akik utálták a rendszert, nagyon sokan besúgtak. Ezt a saját, 1485 oldalas titkosszolgálati anyagából is tudja, amellyel túl későn kezdett el foglalkozni, vallotta be.
 
Hogy miért kell a személyes és a nyilvános térben is feldolgozni a '80-as éveket, a főszereplőt játszó Dimény Áron illusztrálta. Miközben egyik gyermeke rákérdezett a tárcsás telefonra, hogy az micsoda, bőven van rá esély, hogy másik gyermeke úgy fog voksolni a következő választásokon, hogy az akkori jelöltlistákon is szerepelnek majd olyanok, akik 1989 előtt hatalmi pozícióban súlyos döntéseket hoztak. 
 
A '80-as években elsajátított reakcióink, viselkedésünk olyan normákra épül, amelyekre a diktatúra szocializált minket, mondta. Hajlamosak vagyunk indokolatlanul óvni magunkat, fejet hajtani, elhallgatni, nem megkérdőjelezni. Dimény Áron nagyon nem szeretné, ha ezt adnánk át a gyerekeinknek, ahhoz viszont a magunk számára is tisztázni kell ezt a csomagot, amit cipelünk magunkkal.
 
Kalucsni. Fotó: Biró István
 
A tisztázáshoz látnunk kell a mindennapi ember és a hatalom szintjén is, hogyan működött az akkori rendszer, amelynek elnyomó mechanizmusa ha beindult, nem lehetett leállítani, ahogy a darabban maga a szekusezredes sem tudja leállítani – árulta el Visky András. Azt viszont már lekéstük, hogy a személyes tisztázás és feldolgozás társadalmi katarzishoz vezessen, véli a rendező.
 
Ha a szocializáció miatt veszélyes feldolgozatlanul hagyni a '80-as éveket, mit kérne számon a saját szülein? – kapta a kérdést Dimény Áron. Nem kéri számon, válaszolta a színész, de az egyetlen, amit számon kérhetne, az az, hogy ebből a kisebbség a diktatúrában helyzetből olyan patetikus masszát sikerült kavarni, amit azóta is megpróbálunk lenyomni a gyerekeink torkán, miközben őket ez már messze nem érdekli. Saját diktatúraélményeink kibeszélése nélkül viszont lezáratlan helyzetekbe fogunk folyton belefutni.
 
 
A díszletet az a képzőművész, Miklósi Dénes tervezte, aki most a Făclia és az Igazság napilapok 1960 és 1990 között készült sajtófotóinak gyűjteményén dolgozik (az online archívum itt böngészhető). Az előadás megvalósításában a rendező további alkotótársa Carmencita Brojboiu jelmeztervező, Lőrincz Ilona, a díszlet- és jelmeztervező asszisztense, valamint Veres Emőke munkatárs. 
A szereposztás tagjai: Dimény Áron, Kézdi Imola, Sigmond Rita, Kali Andrea, Albert Csilla, Szűcs Ervin, Balla Szabolcs, Buzási András, Árus Péter, Orbán Attila, Fogarasi Alpár
Az előadásra jegyek vásárolhatók online a jegymester.ro weboldalon, valamint a színház jegypénztárában (hétköznapokon 10-14 óra között, és előadások előtt másfél órával, tel.: 0264-431986). 
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/18031
A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat a Sepsi OSK-val játszott meccsen történt incidensek miatt tesz panaszt.
Klaus Iohannis az első román elnök, aki azt sugallja, hogy a hadsereg nehéz helyzetben van és szükség esetén képtelen megvédeni minket, mert nincs mivel.
A teniszcsillagnak elege volt abból, hogy a románok mindig dühösek, ha veszít. Figyelem: SPORTSZERŰTLEN HUMORVESZÉLY!
Bringások is használhatják, és működik rajta a zöldhullám.
Mert állítólag megfenyegetett egy börtönigazgatót.
Nemzeti ereklyénk izgalmas történetébe, a kutatásáról szóló legújabb felfedezésekbe és a koronázási szertartásokba egyaránt betekintést nyerhetünk a Lendület egyik kutatócsoportja által készített dokumentumfilmnek köszönhetően.
A Berettyószéplak-Bors szakasz megépítésére 215 millió eurót szán a kormány.
A Kolozsvári Magyar Napok záróeseménye, a Csárdáskirálynő-előadás után találkoztunk a Stázit alakító, sepsiszentgyörgyi származású művésznővel, aki fantasztikusan érezte magát.
Elég sok, a román többség számára kényelmetlen igazságot tartalmaz Hans Hedrich írása.
Ha nem esik jól látni, hallani a verést, a nyúlkálást, a beszólást, jusson eszedbe, mennyire eshet ez jól az áldozatnak. Fél éves a kampány a nők elleni erőszak visszaszorításáért.
Idén a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvós Zenekar szolgáltatta a toronymuzsikát a Szent Mihály-templom tornyából.
A ferences szerzetes szerint túl könnyen mondjuk ki, hogy a Jóisten elfordította az arcát, és ez nem jó hozzáállás.
Hatalmas bulit csaptak, majd őszintén meséltek nekünk a magyar blues istenei.
Tessék csak olvasni, valóságos kémregény. Mindenki benne van: az oroszok, Budapest, az RMDSZ, az EU. És persze a jó oldalon a mioritikus haza.