rip
béel
2016. szeptember 28. szerda, 10:01
Az idős politikust 93 éves korában érte a halál.

Kilencvenhárom éves korában elhunyt Simon Peresz Nobel-békedíjas volt izraeli államelnök és miniszterelnök - közölte szerda hajnalban az izraeli hivatalos hírügynökség.  Pereszt két hete, szeptember 13-án agyvérzés miatt a Tel-Aviv melletti Siba kórházba szállították. A politikus ekkor még eszméleténél volt, de később állapota rosszabbra fordulása miatt mesterséges kómába helyezték és lélegeztető gépre került.

Kedd éjjel családja és környezete már jelezte, hogy az idős politikusnak csak néhány órája van hátra.

Peresz személyével jelentős történelmi figura távozott az élők sorából, ő volt az Izrael Államot alapító politikusok generációjának utolsó tagja, egyúttal a palesztin autonómiára alapozó 1993-as oslói békemegállapodás egyik fő létrehozója. A megállapodáshoz vezető izraeli-palesztin béketárgyalásokért, amelyekben külügyminiszterként vett részt, 1994-ben Jichák Rabín izraeli miniszterelnökkel és Jasszer Arafat palesztin elnökkel együtt megkapta a Nobel-békedíjat.
Izrael kilencedik államelnöke az év eleje óta küzdött súlyosabb egészségi problémákkal. Januárban enyhe szívinfarktuson esett át, ezt követően szívkatéterezéssel gyógyították. Tavasszal több alkalommal is kórházba szállították szívproblémák miatt.

A kelet-lengyelországi (ma Fehéroroszországhoz tartozó) Wiszniewben született Peresz ötvenöt évi politikusi pályafutás után vonult nyugdíjba 2014-ben, miután hét év után leköszönt államelnöki hivatalából. Azóta sem pihent: az arabok és zsidók közti megbékélés ügyét szolgáló Peresz Békeközpont sorsát egyengette.

Simon Pereszt pénteken temetik. Az elsők közt politikai ellenfele, Benjámin Netanjahu miniszterelnök nyilvánított részvétet

Simon Peresz családjának szerettük halála után. A helyi médiában a politikai oldaltól függetlenül méltatják „Izrael utolsó alapító atyjának” életművét a politikusok és más közéleti szereplők.

A megszólalók kiemelték Peresz mindig a jövőbe tekintő világnézetét, hogy idős korában is a technológiai újítások és változások foglalkoztatták, és hangsúlyozták, hogy emellett a palesztinokkal való megbékélés ügye érdekelte hasonló mértékben egészen hosszú élete végéig.

Barack Obama amerikai elnök telefonon részvétét nyilvánította a családnak, és bejelentette, hogy személyesen kíván részt venni Peresz temetésén.

Szerdán reggel sajtótájékoztatót tartottak a Tel-Aviv melletti Siba kórházban, ahol az orvosok nevében veje és családi orvosa, Rafi Valden közölte, hogy Peresznek élete utolsó két hetében, agyvérzése után nem voltak fájdalmai, s korábban mindvégig igen aktív életet élt, dolgozott is, és külföldi rendezvényeken szólalt fel.

A sajtótájékoztatón fia, Hemi Peresz a család nevében köszönetet mondott a kórház személyzetének az utolsó hetekben nyújtott áldozatos munkájukért. Peresz végakaratának megfelelően egy rászorulónak adományozták szemének kötőhártyáját, de ezt a nyolcvan évesnél idősebb szervadományozók szabályai szerint csak ideiglenesen használják fel.

Kelet-Lengyelországból Izrael élére
Simon Peresz Szymon Persky néven 1923. augusztus 15-én született a kelet-lengyelországi (ma Fehéroroszországhoz tartozó) Wiszniewben, nagyapja rabbi, édesapja fakereskedő, édesanyja könyvtáros volt. A család otthon héberül, jiddisül és oroszul beszélt, Peresz az iskolában tanult meg lengyelül, később elsajátította a francia és az angol nyelvet is. Apja 1932-ben kivándorolt Tel-Avivba, a család 1934-ben követte, otthon maradt rokonaik a holokauszt áldozatául estek.
Peresz Palesztinában egy mezőgazdasági iskolában tanult, majd egy kibucban élt több évig. Tehetségét Izrael alapító atyja, David Ben Gurion fedezte fel, az Egyesült Államokba küldte őt tanulni, ahol Peresz szociológiai és közigazgatási tanulmányokat folytatott. Ben Gurion már Izrael függetlenségének 1948-as kikiáltása előtt bevonta a baloldali Mapai párt munkájába.
Az államalapítás után a védelmi minisztériumban töltött be tisztségeket, jelentős szerepet játszott a korszerűen felszerelt izraeli hadsereg kiépítésében. 1959-ben a kneszet, az izraeli parlament tagja és védelmi miniszterhelyettes lett, utóbbi tisztségéről a párton belüli viták miatt mondott le 1965-ben. Még abban az évben Ben Gurionnal együtt kilépett a Mapaiból, s az újonnan létrehozott Rafi párt főtitkára lett. 1968-ban a Rafi is beolvadt az akkor alakult Izraeli Munkapártba, amelynek 1977 és 1992 között elnöke volt.
1969 és 1974 között a Golda Méir és Jichák Rabin vezette kabinetekben több tárcát irányított. 1977 áprilisától két hónapon át ügyvezető miniszterelnök volt. Az 1984-es választások nyomán alakult nagykoalíciós kormány élén a Munkapárt és a Likud megegyezése értelmében 1986-ig Peresz, 1986-tól két évig Jichak Samír állt, Samír kormányában Peresz első miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter volt.
Simon Peresz védelmi miniszterként izraeli arabok körében (Forrás: CNN)
Az 1988-ban lezajlott választások után ismét nemzeti egységkormányt alakítottak, de az két év múlva megbukott a két politikus között a palesztin kérdésben feszülő ellentétek miatt.
A Munkapárt választási győzelme után 1992 és 1995 között ismét ő volt a külügyminiszter Rabin kormányában, ebbéli minőségében komoly szerepet játszott 1993-ban a közel-keleti békefolyamat elindításában és a Washingtonban megkötött úgynevezett oslói békemegállapodásban, a Jordániával kötött megállapodások kidolgozásában, a Szíriával folytatandó béketárgyalások előkészítésében. (A korábban a Munkapárt keményvonalas „héjái" közé tartozó politikust külügyminiszteri hivatali ideje alatt kezdték „galambként" emlegetni.) Simon Pereszt a közel-keleti békefolyamat érdekében kifejtett tevékenységéért 1994-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki Jichák Rabin izraeli miniszterelnökkel és Jasszer Arafat palesztin vezetővel együtt.
Jasszer Arafat, Simon Peresz és Jichák Rabin a Nobel-békedíjjal
Miután 1995. november 4-én Rabint meggyilkolta egy szélsőséges zsidó merénylő, november 22-én Peresz lett a kormányfő és pártelnök. Pártja az 1996. évi választásokon vereséget szenvedett, ezután pártelnöki tisztétől is megvált. 1999 júliusától Ehud Barak kabinetjében regionális fejlesztési miniszter, majd Ariel Saron nemzeti egységkormányában 2001 márciusától másfél évig külügyminiszter és miniszterelnök-helyettes volt.
2003. június 19-én az Izraeli Munkapárt ismét őt választotta elnökévé, és 2005 januárjától a novemberi választásokig Saron kormányában miniszterelnök-helyettes volt. A választások előtt a Saron által létrehozott Kadima párthoz csatlakozott, amely megnyerte a voksolást, az új kormányban ismét miniszterelnök-helyettes lett. Pályafutása során szinte minden miniszteri tisztségben kipróbálhatta vezetői képességeit.
2007 júniusában a kneszet megválasztotta Izrael Állam kilencedik elnökének, tisztségét 2014 júliusáig töltötte be. Ekkor hivatalosan visszavonult a politikától, azóta a Peresz Békeközpontban próbálta előmozdítani a palesztin-izraeli viszály megoldását, a mérsékelt izraeliek szószólója, a palesztinokkal való megbékélés híve volt.
Az Izrael „nagy öregjének" számító politikusnak két fia és egy lánya született, felesége, akivel 1945 óta élt házasságban, 2011-ben halt meg. A Nobel-békedíj mellett számos rangos elismerésben részesült, megkapta az UNESCO díját, a Franklin D. Roosevelt békedíjat, a német Quadriga-díjat, 2012-ben az Egyesült Államok legmagasabb civileknek adható elismerését, az Elnöki Szabadságérmet, 2014-ben pedig az amerikai törvényhozás legmagasabb kitüntetését, a Kongresszusi Aranyérmet.
A politikus 2016. január közepén sikeres katéteres szívműtéten esett át, miután mellkasi fájdalmak miatt kórházba szállították.
 
comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/17294
Tizenegy jelölt, 47 millió választópolgár, fokozott biztonsági intézkedések.
Toró T. Tibor a párt ügyvezető elnöke lett.
Okoztunk némi zavart az SZKT-küldöttek körében, akik legalább két fontos újítást is elfogadtak.
A lólengést évtizede uraló Berki Krisztián a várakozási idő túllépése miatt nem lett hetedszer is Európa-bajnok.
Szilágyi Zsolt pártelnök szerint bármennyit is vitatkoznak az RMDSZ és az MPP vezetőivel, nem szabad elfelejteni, hogy „ők a testvéreink”.
És felvonultak a tudományért. Pontosabban a megbecsüléséért és magasabb hazai finanszírozásáért.
A terrorizmus vádja alól nemrég alapfokon felmentett kézdivásárhelyi fiatalember először számolt be elfogatásáról, fogvatartásának körülményeiről, tárgyalótermi részletekről, cellatársainak és román ismerőseinek viszonyulásáról, illetve arról, hogyan élte meg családja az ügyet. Exkluzív interjúnk.
Kovács Zsófia sporttörténelmet írt Kolozsváron a tornász Eb összetett versenyében, miközben hallotta, hogy magyarul szurkolnak neki.
Miközben ötezer ember megbetegedett, huszonkét gyerek meghalt, a megyékben pedig nincs elég oltás.
Az RMDSZ elnöke a kolozsvári SZKT-ülésen fogalmazott így, ahol elfogadták azt is, hogy a szövetség bevezeti a női kvótát.
Egy hete még megszavazták, most meg kekeckednek.
Szotyori-Lázár Zoltán többek között azt írta: nem érdemeltek kettős állampolgárságot, mert nagymértékű a körükben az elhülyülésre való hajlamosság.
Avagy a Kolozsvár és Bukarest közötti bizarr kapcsolat. Barbu Mateescu szociológus írása ugyancsak elgondolkodtató.
Ezúttal rendőrökre lőttek rá a nyílt utcán. Két halott a mérleg, az Iszlám Állam pedig bejelentkezett elkövetőként.