rip
béel
2016. július 19. kedd, 10:56
Hatvannyolc éves volt.

Meghalt Somló Tamás zenész, énekes, dalszerző, a magyar könnyűzenei élet kiemelkedő alakja. A Locomotiv GT tagját 68 éves korában, évek óta tartó betegség után keddre virradóra érte a halál - közölte Presser Gábor, az LGT vezetője a család és a zenekar felhatalmazásával.

Somló Iván Tamás 1947. november 14-én született Budapesten, saját szavai szerint egy

erdélyi félzsidó családból származott.

Szülei ötéves korában elváltak, testvérével újranősült édesapjuknál maradt. A Práter utcai általános iskola zenetagozatára járt, hegedülni tanult, majd tizenhárom évesen szaxofonra váltott. Még tucatnyi hangszeren játszott, a basszusgitártól a zongorán át a fúvós hangszerekig, de kedvence a szaxofon maradt. Heinemann Sándornak, a Royal Orfeum vezetőjének, a nagycirkusz karmesterének hatására beiratkozott az Állami Artistaképzőbe, cirkuszi zenebohóc lett.

Rövid ideig az Atlas együttesben zenélt, Beatlest, Rolling Stonest, meg minden mást, amit a Radio Luxemburgban hallottak. Az akkor még amatőr Omegának 1964-től három éven át volt tagja, de az anyagilag sokkal jövedelmezőbb artista szakmával sem szakított és utazni is vágyott. A Luxor nevű zsonglőrcsoporttal körbeturnézta a világot, a cirkuszi szezonban - márciustól októberig - bohóckodott a hangszerekkel, a köztes időben „komolyan" zenélt itthon.

Az artistacsapat 1969-ben szétszéledt, Somló a Kex együtteshez csatlakozott. Zenéjük nem fért bele a hivatalos zenei ízlésbe, médiaszerepléshez nem jutottak, végül 1971-ben feloszlottak. 1972-től a Non-Stop együttes frontembereként lépett színpadra, a következő évben meghívták basszusgitárosnak a távozó Frenreisz Károly helyére az első magyar szupergroupba, a Locomotiv GT-be.

A legenda szerint

a hangszeren még nem igazán tudott játszani, de egy hónap múlva már kifogástalanul pengette.

Elsősorban az LGT énekeseként, basszusgitárosaként, szaxofonosaként írta be magát a magyar rock történetébe. Többek között ő szerezte a Ha a csend beszélni tudna, az Álomarcú lány, az Ülök a járdán, a Valamit mindig valamiért, a Boogie a zongorán, a Primadonna, a Nagyon kell, hogy szeress és az Annyi mindent nem szerettem még című slágerek zenéjét. Somló Tamás, avagy ahogy a szakma és a közönség is emlegette, „Artúr" kissé karcos hangja teljesen egyedi, azonnal felismerhető volt.

Az 1980-as évek elejétől az LGT turnéi egyre ritkultak, búcsúlemezük 1984-ben jelent meg. Az együttes az 1987-es tabáni koncert után felfüggesztette tevékenységét, jóllehet hivatalosan nem jelentették be feloszlásukat. 1992-ben emlékezetes búcsúkoncertet adtak a Nyugati pályaudvaron, 1997-ben Somló Tamás 50. születésnapját ünnepelték fellépéssel. 2007-ben a Szigeten arattak hatalmas sikert, 2013-ban újra összeálltak két koncertre az Arénában.

Somló Tamás

anyagi gondjai miatt 1986-ban Dániába ment „vendéglátózni",

egy külföldi zenészekből álló tánczenekarban énekelt és szaxofonozott, partikon, nagyobb rendezvényeken, hajókon léptek fel. Hat évig ingázott Budapest és Koppenhága között, mielőtt 1992-ben, Demjén Ferenc unszolására hazajött. Demjén Ferenc rábeszélésére és szövegírói közreműködésével jelentette meg 1992-ben első szólólemezét, a Som-lót, amelyet a Semmi cirqsz (1997), az 50mló koncert (1998), a Zenecsomag (2000), a Best of (2003) és az Egy adag somlói (2007) önálló albumok követtek.

Somló Tamás a magyar könnyűzenei élet szinte minden jelentős személyiségével dolgozott együtt, számtalan produkcióban működött közre. Ő énekelte az Álom című számot az 1996-os Elvarázsolt Edda-dalok albumon, a Patika (1996) című televíziós filmsorozat két betétdalát adta elő, szerepelt szerzeménye az 1999-es Hippolyt című filmvígjátékban. Jótékonysági koncerteken vett részt, rendszeresen fellépett nosztalgiakoncerteken és fesztiválokon.

A három eredeti LGT-tagból és egy tehetséges fiatal zenészből álló Zenevonat a legsikeresebb LGT-slágerekből állított össze koncertprogramot. Somló Tamást

2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.

A zenélés mellett már ősz fejjel, 2004-ben kapott jogi diplomát, ennek megszerzését még az Omega együttes diplomás zenészei láttán tűzte ki céljául. Szintén jogász édesapja még megérte fiának diplomaosztóját, Somlót „szakmai ártalomból" a szerzői jogi kérdések foglalkoztatták.

Több kapcsolatból négy gyermeke, három fia és egy lánya született, édesanyjaként szeretett nevelőanyja száz éves. Ars poeticáját így fogalmazta meg: „rockzenésznek vallom magam, de mást is el tudok viselni. Minden zenét lehet jól csinálni, ízléssel és tudással".

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/16258
Ilyen ez a népviseleti demokrácia.
Ön fizetne ennyit értük? A kolozsvári városháza fizetett. Kétszer is.
Szombaton este, a Múzeumok Éjszakáján a nagyközönség végre meglátogathatta a Körösvidéki Múzeum új, hatalmas épületét Nagyváradon, ahol hosszú évek után végre ismét működhet a közgyűjtemény.
Természetesen a kisebbségsimogató románok adták fel a leckét. És természetesen a gazda kezébe harapó magyaroknak.
Akarunk olyan autonómiát, mint a dél-tiroliaké? Akkor sürgősen meg kéne tanulnunk, hogyan csináljuk meg.
Az egyik oldal a Normalitás menetét szervezte meg a Sokszínűség menetével szemben.
Lekövezték a gyalogosövezet templom előtti részét is. Kolozsvár új teret nyert.
Százezer lejes bírságot is kaphat az a kereskedő, aki régi csomagolásban árulja a cigarettát. Ettől akár be is csődölhetnek egyes boltok.
Óriási Európát írtak alá a kisebbségek képviselői a Bánffy-kastély udvarán.
A közönségdíjat is elnyerte a néprajztudós. Mit mondhatunk? Csak így tovább!
Úgy tűnik, Bukarest egyre több gólt kap. Például Kolozsvártól. Na de mi ennek a titka?
Ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot vagy az 5 ezer főt, alkalmazni kell a kisebbség nyelvét beszélő személyzetet.
A Mentsétek meg Romániát Szövetség a hangulatpárt. Az RMDSZ a jogállamiság-tagadó. A szerzőnek pedig kicsit elgurult a gyógyszere.
Felkötöttük a nyakkendőt és a gatyát, és megcsináljuk! Hittel és bizakodással lelkesítették aláírásgyűjtésre magukat az európai kisebbségek képviselői.